Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A gorilla kisétált a piacra

Hallott a Hamilton-tervről? Ha nem, akkor bizonyára kevés német újságot olvas :-) Berlinben és Brüsszelben csillogó szemű politikusok, elemzők és újságírók Alexander Hamilton 1790-es húzásának megismétlésétől várják az Európai Egyesült Államok megalapítását.

Ameddig mi aludtunk, az EKB már ki is bocsátotta az első 17 milliárd eurós közös adósságkötvényt. Tizenháromszoros volt a túljegyzés, tehát garantált a folytatás. Jöhet az adósságunió?!

Az első amerikai pénzügyminiszter nem tett mást, mint a 13 függetlenné vált gyarmat adósságát szövetségi adóssággá alakította, és ezzel elindította a föderális amerikai állam kiépítését. A közös adósság visszafizetéséhez ugyanis közös adók kellettek, amiket így sokkal könnyebb volt elfogadtatni.

Olaf Scholz német szocdem pénzügyminiszter a Next Generation EU mentőcsomag elfogadása kapcsán beszélt az EU “Hamilton momentumáról”, vagyis egy olyan (vész)helyzetről, amelyben a közös adósság és annak közös — idővel akár uniós adók általi — visszafizetése elősegíti a föderalizációt, az Európai Egyesült Államok létrejöttét.

Nagy a baj délen.


Sárkány Károly
Sárkány Károly

Brüsszel-magyar szótár

Nagy öröm, hogy a négy napon át tartó, nehéz és feszült tárgyalássorozat után végül megállapodás született a brüsszeli uniós csúcson. Talán könnyebben dűlőre jutottak volna az állam- és kormányfők, ha rendelkezésre áll egy szótár, amely segít megérteni a brüsszeli újbeszélt. Lássunk néhány részletet a szótár Brüsszel-magyar kiadásából!

 

Európai értékek – 

Bármi, ami a nagy nyugati országok vélt vagy valós érdekét szolgálja. Illetve: német autógyárak.

 

Uniós támogatás – 

Magyarul: üveggyöngyök, amit az unió keleti végein élő barbár hordák elé kell szórni, cserébe a belső piacuk lerablásáért.

 

Szolidaritás – 

"Vigyétek el tőlünk a migránsokat!"

 

Jogállamiság –

Bármi, amire Nyugaton azt mondják, hogy az.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Német uniós elnökség: jöhet a finálé?

“Mi tartja össze az EU-t?” — kérdezi cikkében egy német közgazdász. “A bankóprés” — válaszolják kollégái, és azt számolgatják, hogy az exponenciális görbe mikor fordul át és kezd szabadesésbe. Módszerük a maja világvége-naptáraknál valamelyest pontosabb, és jól mutatja a német uniós elnökség előtt álló feladat nagyságát.

A járvány első hulláma elmúlt, és vele kimúlt egy igazságosabb világ reménye is. Az amerikai birodalom ellenőrzése fölötti harcban elnökválasztási kampányban a Wall Street, Hollywood és a Szilícium-völgy milliárdosai most éppen a feketéket ámítják azzal, hogy bábjuk a demokrata jelölt majd elhozza az igazságos társadalmat.

Pedig a szegények problémáira a tartós megoldást a jobboldal kínálja, a járvány előtt Magyarországon és az USA-ban is szárnyalt a gazdaság, soha nem látott szintre csökkent a munkanélküliség, soha ennyi fekete, spanyolajkú, vagy cigány nem dolgozott, mint idén év elején. Erről kell most a figyelmet elterelni.

Biden megválasztásával Berlinben és Brüsszelben fellélegeznének, azt remélve, hogy a dolgok visszatértek “rendes” kerékvágásukba, és Trump csak egy baleset volt.

A német uniós elnökség pont azt a politikát szeretné Európában keresztül boxolni, amire a britek és az amerikaiak 2016-ban már nemet mondtak. Csak sajnos kevesen emlékeznek már erre, hiszen az aktuális válság fontosabb, mint a tapasztalat.

Meddig bírja?


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Európai Birodalmi Bank

Most örülhetünk igazán, hogy nincsen magyar euró!!! Berlin és Brüsszel ugyanis a Next Generation EU hitelprogrammal az EU-t Európai Adósságunióvá változtatná, és a járványra hivatkozva bevezetné az eurozónán túllépő euró-kötvényeket. Ami ingyenpénznek tűnik, valójában beetetés. Egy egyszeri hitelfelvétel azonban mégis szolgálhatja Magyarország érdekét.

A német szakkönyvek slágerlistáit már a kettővel előző válság óta a pénzügyi crash-ről szóló könyvek vezetik. Ezek egyik kedvenc témája az euró sorsa. A guruk a világvége szcenáriók mellett — jó pénzért — saját befektetési tanácsaikat is megosztják a megtakarításáért aggódó polgárral. Az aggódás jogos.

Az euró ugyanis egy hibás félkész termék. Eredetileg csak a fejlett és versenyképes északi tagországokra találták ki, amelyek egy ilyen erős közös valuta mellett is versenyképesek. Olaszország és Görögország csatlakozásával azonban a “francia felügyelet alatti európai német márka” a délieknek túl erőssé vált. A megszorításokat probléma megoldását elhalasztották, és a gyengébb ellenállás irányába mentek.

A mostani válság lényege pont abban rejlik, hogy az Európai Központi Bank (EKB) minden írott és íratlan szabályt áthágva elérte kapacitásának határait. Most az EU-n a sor. Mario Draghi 2012-es “Bármibe is kerül!” mondata óta legkevesebb €3,000 milliárdot pumpáltak az eurózóna országaiba, ám az eredményt jóindulattal is csak szerénynek lehet nevezni. Mármint a gazdaságit. Őszintébb pillanataikban a brüsszeli politikusok ugyanis elmondják, hogy “ez az ára Európa egységének”, vagyis Matteo Salvini és Marine Le Pen hatalomtól való távoltartásának. Ők ugyanis kivinnék országaikat az örök adósok mókuskerekéből, és akkor az euró kártyavár hamarabb omlana össze.

Mire lesz elég?