Túlszabályozottság, visszaszoruló szubszidiaritás, népszerűségvesztés. Így jellemezte a minap Jean-Claude Juncker az Európai Unió működését. A Európai Bizottság elnöke szerint az Unió túlságosan beavatkozik a polgárok életébe, és azokon a területeken is szabályokat alkot, amelyeket jobb lenne nemzetállami szinten kezelni. Juncker az EU népszerűségvesztéséről is beszélt, belátva, hogy az Unió elsőbbségének hangsúlyozását ma már nem fogadják pozitívan az európai polgárok.
Most azt is megtudtuk, hogy mit gondol a bevándorlásról:
– „...Európát jelentik azok a Calais-i nyugdíjasok, akik generátorokat visznek a helyszínre, hogy a menekültek egy kis zenét tudjanak hallgatni illetve fel tudják tölteni a mobiltelefonjaikat. De ugyanígy Európát jelentik azok a diákok, akik megnyitják Campusukat a menekültek előtt, vagy épp a görög pékek, akik megosztják kenyerüket az éhes szerencsétlen sorsú emberekkel.”
– „Aggodalommal tölt el, amikor azt látom, hogy a lakosság egy része elutasító ezekkel az emberekkel szemben. Erőszak a menekültstátuszra várókkal szemben, vagy csupán a szemet hunyás a szükség és a segítségre szorulás felett – ez nem Európa.”
– „Európa alakította ki a világon a legmagasabb szintű és színvonalú menekültügyi sztenderdeket. Soha nem fogunk embereket elküldeni, ha a segítségünkre van szükségük. Ezen kötelezettségeket pedig rögzítettük a törvényeinkben és szerződéseinkben. De egyúttal aggodalommal is tölt az el, hogy ez irányú elkötelezettségünk egyre kisebb helyet foglal el a szívünkben.”
Az egészben az a legriasztóbb, hogy Európa első emberének szemmel láthatóan fogalma sincs arról, hogy mi zajlik ma az általa „vezetett” kontinensen. Nem érti, vagy nem akarja érteni, hogy Európának ma kisebb baja is nagyobb, mint hogy generátort vigyen a bevándorlóknak, hogy kellemesen tölthessék az idejüket, amíg megpróbálnak felkapaszkodni egy Angliába induló kamionra.
Történt ugyanis, hogy az Európai Bizottság szóvivője a minap egy sajtótájékoztatón kifejtette, hogy a Bizottság elvárja a magyar kormánytól, hogy megvédje a schengeni határokat, de támogatást, na, azt nem adnak hozzá. Magyarország oldja meg, ahogy akarja – lényegében ez az elvárás.
Pedig nem nehéz belátni, hogy az idén várható 200-250 ezer határsértő feltartóztatása jócskán túlmutat egy alig tízmilliós ország anyagi, fizikai lehetőségein. Az Unió ugyan ad 60 millió eurót, ami egyrészről alamizsnának is kevés, ráadásul ezt nem fordíthatjuk a határok megvédésére, csak az illegális bevándorlók beilleszkedésének elősegítésére. Vagyis védjük meg az Európai Unió határát a magyar adófizetők pénzéből és nyújtsunk képzést a bevándorlóknak uniós támogatásból.
Gyurcsány izgése most elsősorban az MSZP ellen irányul, szeretné azt sugallni, hogy pártja sokkal alkalmasabb a demokratikus ellenzék irányítására, mint a szocik vezetése. Lám, sejthette ezt Martin Schulz is, merthogy az Európai Parlament minap hazánkban járt szocialista elnöke nemcsak Tóbiásékkal, hanem állítólag vele is találkozott, ami némi nagyvonalúsággal akár így is magyarázható. Ráadásul a DK és az MSZP között bizonyos szemszögből nincs is akkora különbség, már csak azért sem, mert mindketten Orbán távozását akarják, üzeni a szocialisták szimpatizánsainak Gyurcsány, tudván tudva, közöttük is lehetnek ám az ő nyomulására fogékonyak.