A politikai elemző akár örülhetne is, hogy végül Jean-Claude Juncker lett az Európai bizottság elnöke, mert egy személyben illusztrálja, hogy mi a baj a brüsszeli bürokráciával. Jean-Claude Junckerről eleddig azt tudtuk, hogy szeret a multinacionális vállaltoknak négyszemközti találkozón tetemes adókedvezményeket adni, szeret konyakozni, valamint szereti az európai állam- és kormányfőket pofozgatni.
Most azt is megtudtuk, hogy mit gondol a bevándorlásról:
– „...Európát jelentik azok a Calais-i nyugdíjasok, akik generátorokat visznek a helyszínre, hogy a menekültek egy kis zenét tudjanak hallgatni illetve fel tudják tölteni a mobiltelefonjaikat. De ugyanígy Európát jelentik azok a diákok, akik megnyitják Campusukat a menekültek előtt, vagy épp a görög pékek, akik megosztják kenyerüket az éhes szerencsétlen sorsú emberekkel.”
– „Aggodalommal tölt el, amikor azt látom, hogy a lakosság egy része elutasító ezekkel az emberekkel szemben. Erőszak a menekültstátuszra várókkal szemben, vagy csupán a szemet hunyás a szükség és a segítségre szorulás felett – ez nem Európa.”
– „Európa alakította ki a világon a legmagasabb szintű és színvonalú menekültügyi sztenderdeket. Soha nem fogunk embereket elküldeni, ha a segítségünkre van szükségük. Ezen kötelezettségeket pedig rögzítettük a törvényeinkben és szerződéseinkben. De egyúttal aggodalommal is tölt az el, hogy ez irányú elkötelezettségünk egyre kisebb helyet foglal el a szívünkben.”
Az egészben az a legriasztóbb, hogy Európa első emberének szemmel láthatóan fogalma sincs arról, hogy mi zajlik ma az általa „vezetett” kontinensen. Nem érti, vagy nem akarja érteni, hogy Európának ma kisebb baja is nagyobb, mint hogy generátort vigyen a bevándorlóknak, hogy kellemesen tölthessék az idejüket, amíg megpróbálnak felkapaszkodni egy Angliába induló kamionra.
