Azért Ursula is gyakran mosolyog, de mosolyának mindig élei, szegletei, hegyes nyilai vannak. Arcán, ahányszor csak az uniós magasból kinyilatkoztat, lágyságnak semmi nyoma.
A brüsszeli globalista buborékban minden olyan egyszerűnek tűnt. Hétfőn kiszivárogtatják a globalista mainstream médiának az olajszankciók tervét, amely az esti hírműsorokban és másnapi szalagcímekkel kellően megdolgozza a tagországok közvéleményét és kormányait, hogy már kedden-szerdán elfogadják az intézkedéseket.
Menetből akartak támadni, mert angol hasonlattal élve Brüsszel már az összes “alacsonyan csüngő gyümölcsöt leszedte” az Oroszország ellenes szankciók terén, így már csak a “magasan csüngő”, nehezebben elérhető gyümölcsök, vagyis a tagországoknak is komoly életszínvonal esést okozó szankciók maradtak. Az ezek elfogadásához szükséges érdemi vitát akarták ezzel a gyerekes tervvel megúszni, ami felveti a jogállamiság sérülésének kérdését.
Ursula, azt mondták, hogy 2027
Hogyan lehet az orosz vezetékes energiától való függőségünket csökkenteni? Lépésről lépésre. Úgy, hogy közben ne lőjük lábon magunkat és gondoskodjunk kellő alternatíváról. A magyar kormány – minden ellenkező híresztelés és propaganda ellenére – pont ezt tette az elmúlt tizenkét évben. Nagy lépést tettünk a gázszállítás diverzifikálása felé, miközben több uniós ország nem igyekezett ennyire. Ahogy Tarzan is csak akkor engedi el az egyik liánt, amikor a másikat már fogja, úgy az orosz vezetékes energiáról is csak akkor érdemes leválnunk, ha már van megfelelő mennyiségű és áru alternatíva.
Mosás helyett szellőztetés?
Brüsszelben nem így gondolkodnak, és mivel a papír mindent elbír, olyan tervekkel állnak elő, amelyek segítségével a racionális tempónál gyorsabban csökkenthető az EU orosz energiaimportja. Mintha ez egy race to the bottom versenyszám lenne, amelyben egyetlen cél létezik, az orosz energiaimport nullára csökkentése. Azt, hogy közben az ukránok a területükön áthaladó gázszállítás fenntartását kérik az ebből eredő tranzitdíjak miatt, háttérbe szorul.
Sokszor kérdezik tőlem, hogy miért ragaszkodnak Brüsszelben és Berlinben ennyire csökönyösen a kötelező betelepítési kvótához. Mások arra kíváncsiak, hogy Angela Merkel távozásával vajon várható-e fordulat a német és (ezzel áttételesen) az európai migrációs politikában. A válaszom utóbbira – sajnos – egy világos NEM.
Ameddig a premisszák nem változnak, addig a neoliberális elit sem fog változtatni politikáján. Mivel Európa népessége folyamatosan csökken és az “őslakos” európaiak továbbra sem vállalnak a lakónépesség fenntartásához elégséges számú utódot, a nyugati elitek szemében a migránsok kvóta alapú betelepítése továbbra is egy opció marad.