A napokban sok szó esik a jogállamiságról. A józanul gondolkodó európaiak döbbenve hallgatják azon brüsszeliták szájából ezt a kifejezést, akik hosszú évekig szemet hunytak az uniós szerződések, pl. a Maastrichtiben rögzített szigorú költségvetési szabályok, déli országok általi megsértése fölött. Most éppen a járványra hivatkozva helyezték hatályon kívül a felelős költségvetés szabályait.

Amikor Jean-Claude Juncker korábbi bizottsági elnököt arról kérdezték, hogy a bizottság miért nem indít túlzott deficit-eljárást Franciaország ellen, csak széttárta kezeit, és azt válaszolta, hogy “Franciaország kérem, az Franciaország!” 2010-ben a polgári magyar kormány nem számíthatott ekkora nagylelkűségre.

Az uniós jogfelfogás másik gyöngyszeme a Joszif Visszarionovics nyomdokait (Nem az számít, hogy hányan szavaznak, hanem hogy ki számolja a voksokat!) követő eljárás, ahogy a Sargentini-jelentés szavazásánál a voksokat számolták. Sztálin legjobb tanítványai ugyanis úgy végül csak kihozták a kétharmadot.

1. Az eljárás azért indult, mert Magyarország és Szlovákia keresettel fordult az EU Bíróságához, amiben azt kérték, hogy a testület semmisítse meg a Belügyi Tanács 2015. szeptember 25-én hozott, kvótás döntésként elhíresült határozatát. A tegnapi ítélet elutasította a kereseteket, ami azt jelenti, hogy a Bíróság szerint a kvótás döntés jogszerű volt. Eddig a száraz tények. De ami ezután következett, az komolyan elgondolkodtatott, hogy egyes újságírók tényleg nincsenek tisztában a logika alapvető szabályaival, vagy csak olvasóikról feltételezik ugyanezt.

2. Az indexes Bohus Péter például arról próbálta győzködni a rögtönzött sajtótájékoztatót tartó Trócsányi Lászlót és Szijjártó Pétert, hogy nem lesz kóser, ha Magyarország nem hajtja végre az ítéletet. A gond csak az, hogy az ítéletet fogalmilag nem lehet végrehajtani, sem pedig annak végrehajtását megtagadni, hiszen az nem mond többet, mint hogy a kérdéses döntés jogszerű volt. Szó sincs benne arról, hogy bármire is kötelezné Magyarországot vagy Szlovákiát. Tehát a „jól értesült” 168 Óra beszámolója ellenére sem kötelezi az ítélet arra Magyarországot, hogy „befogadjon 1294 menekültet”.

Ha egy pillanatra félretesszük a dühünket, érdemes feltenni a kérdést: mit nyer azzal Brüsszel, hogy ragaszkodik ehhez az őrültséghez? Mire jó a kötelező betelepítési kvóta rendszere?