Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Afganisztán: NATO helyett Selyemút

A demokráciaexport látványos kudarca új fejezetet nyit a világpolitikában. Kína előtt megnyílt a tér, Európának migrációs hullámra és nagyobb stratégiai önállóságra kell felkészülnie. Az USA eközben már a XXI. század nagy konfliktusára gyűjti erejét.

A Rudyard Kipling által a “birodalmak temetőjének” (Graveyard of empires) nevezett Afganisztánt a brit és a szovjet hadsereg, és most az amerikaiak által vezetett NATO sem tudta megtartani. Az amerikaiak kudarca annyiban nagyobb, hogy nem vették figyelembe a Colin Powell korábbi vezérkari főnök és külügyminiszter által még az 1991-es Öböl-háború előtt megalkotott (Powell-)doktrínát: csak akkor szabad katonai eszközökkel beavatkozni, ha van világos exit stratégia. Afganisztánban sem volt ilyen.

Kezdetben jó ötletnek tűnt a 9/11 terrortámadásokért felelős terrorszervezet, az Al-Qaeda hátországának számító közép-ázsiai ország elfoglalása, ami biztosította az USA politikai és katonai jelenlétét a térségben. Fukuyama magyarul is olvasható könyve, az Államépítés (Nation-building) jól leírja az amerikai demokráciaexport receptjét, így azt sem mondhatják, hogy nem volt sorvezetőjük. Kétezer milliárd elköltött dollárral, tízezer halott nyugati katonával/zsoldossal és 170,000 civil áldozattal később ideje a jövőre vonatkozó forgatókönyvekkel foglalkozni.

Ki tölti ki a vákuumot?


Galló Béla
Galló Béla politológus

Pódium vagy...

Nagy átrendeződések idején az első kérdés: megúszhatjuk-e a háborút?

A 21. század kétségkívül ilyesféle tektonikus idő. Rohamosan változnak az elemi életfeltételek,  szűkülnek az élhető terek, vészesen csökkenőben az édesvizek,  kimerülőben a természet adta energiaforrások, miközben a szapora emberiség egyre kisebb helyen, egyre tömegesebben tömörül össze, amúgy is készen a maga teremtette szociális feszültségektől terhes robbanásokra. 

Romló földi tortánk újrafelosztása alkalmasint elkerülhetetlen. De kik azok, akik máris  szeletelik? Ez a második kérdés. 

Modern tapasztalatok alapján könnyen rávághatnánk, hogy mindenekelőtt a Nyugat, csakhogy a 21. század aligha magától értetődő folytatása már a korábbiaknak. A Kelet, enyhén szólva, felzárkózott a globális szeletelők közé, mára már innen is, onnan is nyiszálgatják a „sütit”,harmadik kérdés tehát: kinek sikerülhet ez jobban?


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Az LMBTQ CO2-lábnyoma

Mindenről a fehér csecsemők tehetnek, akik haladó tudósok számításai szerint évente akár 58,6 tonna CO2-vel is terhelik bolygónkat. Milyen “praktikus”, ha a szivárványos és gender propagandával is csökkenteni lehet a születésszámot.

Ügyes-bajos dolgaink és járvány utáni túlélési gyakorlataink közepette se felejtsük el a mainstream gondolkodás premisszáját: ha mindenki úgy élne, mint az amerikaiak, akkor évente három Földre lenne szükség, ha pedig úgy, mint mi, európaiak, akkor kettőre. A feltörekvő ázsiai országok csak tovább rontanak a helyzeten, vagy más olvasatban gyorsítják a klímaváltozást.

Ázsiában még csak most rügyezik a fogyasztói társadalom, évente tízmilliós létszámmal bővül a középosztály. Sokan most cserélik robogójukat autóra, vagy vásárolják első okos telefonjukat, így ott az USA-ban és Európában lesajnált modellek is jól fogynak. Obama elnök már 2011-es canberrai beszédében úgy fogalmazott, hogy az ázsiai és csendes-óceáni országok fogják a XXI. századot meghatározni.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

„Demográfiai tél” söpör végig Európán

Nem volt könnyű a tavalyi év az európaiak számára. Nem csupán a koronavírus-járvány és a migráció jelentettek komoly kihívást a kontinens számára, de a demográfiai mutatók is mélyrepülésbe kezdtek. Ennek pedig nem a Covid-19 pusztítása az egyedüli oka: a gyermekvállalási kedv is drámaian csökkent.

Évek óta nincs olyan ország Európában, amelynek 2 fölött lenne a termékenységi rátája, vagyis reprodukálni tudná önmagát. 2020-ban ez az arány 1,6 volt az európai átlagot tekintve, ami messze elmarad a fennmaradáshoz szükséges minimum 2,1-es termékenységi rátától.

A járvány a gyermekvállalási kedvre is rányomta a bélyegét. Bár sokan bíztak abban, hogy 2021-re „karanténbabák” árasztják el a kontinenst, ennek egyelőre az ellenkezőjét láthatjuk. A tavalyi év során Európa-szerte csökkent az újszülöttek száma, Olaszországban drámai mértékben zuhant: 2020 végére csaknem 22 százalékkal csökkent a születések száma. Emellett jelentősen csökkent a házasságkötések száma is, ami szintén hatással lehet a gyermekvállalási hajlandóságra. A megdöbbentő adatok kapcsán Ferenc pápa is hangot adott a véleményének. Arra kérte az olaszokat, hogy bízzanak a jövőben és vessenek véget a „demográfiai télnek”.