Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

De jó, hogy forintunk van!

Van mit vesztenünk 2022-ben, például a forintot. A baloldali ellenzék ugyanis szolgai módon és ész nélkül vinné be az hazánkat az euróövezetbe. Ami nem kell a briteknek, svédeknek, dánoknak, lengyeleknek és cseheknek, az miért kellene pont nekünk?

Matolcsy György friss írása arra figyelmeztet, hogy az euró elhamarkodott bevezetése véget vetne a magyar gazdaság növekedésének és — ezt már mi tesszük hozzá — a hazai középosztály és kkv-szektor gyarapodásának. A 2004-ben csatlakozott országok vállalták ugyan az euró bevezetését, ám annak időpontját felkészültségük határozza meg. Talán nem véletlen, hogy a (Szlovákián kívüli) három visegrádi ország egyáltalán nem siet teljesíteni a maastrichti konvergencia kritériumokat, míg a náluk kevésbé fejlett Bulgária, Horvátország és Románia látványosan törekszik az euró bevezetésére.

A bevallottan “politikai bizottságot” (sic!) működtető Jean-Claude Jucker a Brexit-népszavazás után felvetette, hogy határeset, elfogadom minden eurózónán kívüli ország lépjen be az adósságunióba eurózónába, ám szavai nem változtattak az alaphelyzeten. Az euró előnyei (pl. az alacsony kamat) ugyanis már elmúltak, hátrányai pedig halmozottan jelentkeznek. Az euró bevezetése ezért nem politikai, hanem gazdasági és szuverenitási kérdés.

Halványul a fénye


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Brüsszel ne a demokráciáért aggódjon!

Az ég kék, a fű zöld, Magyarország jogállam. Nem a demokrácia miatt kéne aggódni keleten, hanem az euró miatt délen! Sokat beszélünk a brüsszeli kettős mércéről, amire a költségvetési tárgyalások újabb ékes bizonyítékot adnak. Miközben a szerződésekben rögzített matematikai pontosságú költségvetési szabályok hatályát délen felfüggesztik, az önkényesen fogalmazott “európai értékek” betartását kérnék számon keleten.

Mennyire lehet azt a klubot komolyan venni, amely a saját szabályait sem tartja be? Az euró bevezetésekor a németek és a franciák kompromisszumot kötöttek, miszerint a déliek felügyelhetik a közös valutát, ám “cserében” az legalább olyan erős lesz, mint a német márka.

Az euró értékének megőrzését szolgálták az ún. “Maastrichti konvergencia-kritériumok”, amelyek matematikai pontossággal határozzák meg a költségvetési és államháztartási hiány, az infláció és az irányadó kamatszint mértékét. Mivel egyes országok jobban belenyúltak a mézes bödönbe, 1997-ben a Stabilitási és növekedési paktummal megerősítették a teljesítendő költségvetési elvárásokat, valamint szankciókat is rendeltek a túlzott deficitet felhalmozó országok kordában tartásához.

Az már a sors fintora, egy az elsők között pont Németország ellen indítottak ilyen eljárást, amit Schröder akkori kancellár csak a szociális kiadások csökkentésével tudott kivédeni. A déli országok azonban nem kértek a megszorításokból neoliberális strukturális reformokból, ezért újabb szabályokra és szankciókra volt szükség. Ezt a 2011-es magyar uniós elnökség idején elfogadott költségvetési Sixpack-től várták. Hiába.

Amikor Jean-Claude Juncker akkori bizottsági elnököt arról kérdezték, hogy a hatályos közösségi jog alapján miért nem indítanak túlzottdeficit-eljárást Franciaország ellen, így válaszolt: “Hát Franciaország kérem, az Franciaország!”. A 2002-2010 közötti elpocsékolt nyolc év után kormányra kerülő Orbán-kormány valamiért nem számíthatott ilyen megértésre.

Elmúlik?