Részben a korábbi, részben a jelenleg is futó nemzeti konzultáció örvén újra megindult a vita: létezik-e „Soros-terv”? Az MSZP határozottan állítja, hogy nem, az LMP adatigényléssel akarja azt kikérni, a Jobbik feljelentést tett az ügyben.

Azonban minderről teljesen felesleges vitázni: az igazság ugyanis az, hogy „tervét” Soros György már évtizedek óta hirdeti, hosszú könyvekben, esszékben és előadásokon részletesen vázolta azt. A Soros-tervet úgy hívják: nemzetközi nyílt társadalom. Soros filozófiájának ugyanis az az alapja, hogy a „mi” és az „ők” megkülönböztetésén alapuló nemzeti, nemzetállami struktúrák elavultak, gátolják a nagybetűs Fejlődést, ezért azokat fokozatosan fel kell számolni, hogy létrejöhessen az általa csak „Nyílt Társadalom Szövetségnek” nevezett új világrend.

Katalány – Galló Béla írása.

Azt mondják a katalánokról (a katalán néplélekről), hogy az a szorgalom, gyakorlatiasság, munkaszeretet, figyelmesség – és az óvatosság keveréke.

Nos, ez utóbbit azért cáfolja kissé az ibériai félsziget történelme, amely telis tele van katalán függetlenségi törekvésekkel, olyanokkal is, amelyek bizonyíthatóan nélkülözték ezt a sokak által szeretett, sokak által viszont lenézett erényt. Ibérek, gótok, mórok, frankok keveréke a katalán, neve – régiesen Godolónia – arra utal, hogy ebben a vérkeveredésben egykor meghatározó lehetett a gót vonal. Nem véletlen, hogy a katalánokat sokan a félszigetet németjeinek is nevezik.

És ami manapság történik Katalóniában, szintén nem hasonlít semmiféle óvatosságra.

Az ellenzék nem talál fogást a kormányon. A balliberális pártok 2010 után a demokráciát és a média szabadságát féltették itthon, valamint a számukra elérhető nemzetközi és uniós fórumokon. A magyar demokrácia és a média viszont köszöni szépen, külön-külön és együtt is jól van, működik.

Érdekes cikk jelent meg a Neue Züricher Zeitungban (NZZ), amely Macron stábja és a média viszonyát járja körül a választások előtt és után. Mint tudjuk, a választások előtt és után az két különböző világ, elég csak Angela Merkelre tekinteni, aki 2013-ban azzal nyerte meg a német parlamenti választást, hogy “Hiszen ismernek engem!”, aztán jött a “Minden szírt befogadunk!”.