Az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottsága (LIBE) nyilvánosságra hozta Magyarországról, pontosabban a magyar demokráciáról és jogállamiságról szóló jelentését. Ebben arra kérik az Európai Unió Tanácsát, hogy az állapítsa meg: „fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy Magyarország súlyosan megsérti az ún. uniós értékeket”.

A combos tárgyi tévedésektől hemzsegő, más szervezetek amúgy is fals megállapításait kritikátlanul átvevő dokumentumról ugyanaz mondható el, mint a hazai ellenzékről: realitásérzéke a nulla felé konvergál, még csak áttételes, közvetett kapcsolatban sincs a valósággal.

Miért?

1. A jelentés továbbra is azokkal az uniós szerződésekben valóban leírt, de definiálatlan, homályos fogalmakkal operál, mint „demokrácia”, „jogállam”, „igazságosság” vagy „egyenlőség”. Mivel ezeknek nincs jogilag egzaktan megfogható tartalma, ezen fogalmakat úgy és akkor használhatják politikai bunkósbotként, amikor csak akarják.

2. A jelentés készítője, az antikommunizmussal nehezen vádolható zöldpárti Judith Sargentini évek óta szisztematikusan és konzekvensen hergel az Orbán-kormány ellen, fogalma sincs az általa kritizált jogszabályok tartalmáról. Itt tehát nem jogi, hanem politikai ügyről van szó – csak az a baj, hogy a jelentést viszont „szakmainak” igyekeznek beállítani.

Frau Merkel javaslata mi szerint a strukturális és kohéziós alapok szétosztását össze kellene kötni az általa vitt migrációs politika engedelmes támogatásával, újabb méretes szög az unió készülő koporsójába.

Lefordítva ez azt jelenti, hogy a vele legitim – és európai - módon vitázó kelet-közép-európai országokat szigorúan megbüntetné, amiért nem úgy táncolnak, ahogy a Nyugat fütyül. Az a Nyugat, amely egykori gyarmattartói múltjából (ami „hagyján”), de főleg az elmúlt évtizedekben vitt hibás afro-ázsiai politikájából következően döntő mértékben felelős a tömeges népvándorlási hullámért.

Galló Béla: Kafka Brüsszelben

Ahogyan Joseph K. számára sem derül ki, valójában mi is a bűne (de „A Per” végén azért kétszer is megforgatják szívében a kést), Brüsszelben a magyar külügyminiszter is így ülhette végig az Európai Parlament meghallgatási procedúráját.

Vettem magamnak a fáradságot, végignéztem az egészet. Érdeklődő, pártokon kívüli magyar állampolgárként, akit nemzetközi kíváncsiságában nem befolyásol a belpolitika.

Lehangoló volt.   

Az uniós parlament persze afféle Hyde parknak is nevezhető, mindenki mondhatja a magáét, a döntések úgysem ott születnek. Ám mégiscsak európai gyülekezet ez, kijár neki a kötelező tisztelet, szó sincs róla tehát, hogy előítéletesen vágtam volna bele a kalandba.

A megszólalások aztán gyorsan eloszlatták minden illúziómat.  

Miután a német Alkotmánybíróság döntésében az un. harmadik nem kategóriájának felállítása kapcsán egyfajta mérföldkőnek számító határozatot hozott, újra felélénkültek a szakmai és társadalmi viták a gender-elmélet, illetve az interszexuális kapcsolatok, továbbá a melegek jogai vonatkozásában – nem csupán Németországban. Az ENSZ adatai szerint a föld népességének 1, 7 %-a vagy interszexuális, illetve „tipikus férfi vagy női nemi karakter” nélkül született, amely körülmény fakadhat hormonális, genetikai és anatómiai okokból. Nepál volt az első, ahol 2007-ben a harmadik nemet elismerték, azóta többek között Málta és Ausztrália is engedélyezte a nemcsak kétfajta nemet feltüntető útlevél és személyi igazolvány bevezetését – és felkészül Norvégia, Skócia valamint Nagy-Britannia. Az Egyesült Államokban azonban még messze nem beszélhetünk teljes körű elismerésről, gyakorlatilag Kalifornia állam az egyetlen az 51-ből, ahol a harmadik nem megjelölés hivatalos okiratokon is felbukkan. Mindeközben a konzervív Nemzeti Fegyverszövetség erőfeszítéseket tesz, hogy egyre több nőt, kisebbséghez és az LMBTQ közösséghez tartozót vonjon be támogatói körébe a TIME beszámolója alapján.