Akkor most egy pillanatra vegyünk mély levegőt és emlékezzünk vissza: két-három éve hazai és külföldi elemzők azzal riogatták a közvéleményt, hogy ha nem veszünk fel IMF hitelt, akkor „falnak csapódik az ország, összeomlik a gazdaság”. Aztán teltek, múltak a hónapok és az untergang helyett lassú, de biztos emelkedés kezdődött. Akkor megint jöttek az elemzők, akik elmagyarázták, hogy ez csak átmeneti hatásoknak köszönhető és hamarosan újból leszálló ágba kerül a gazdaság. A magyar gazdaság azonban csak nem akart szót fogadni az aggódó tekintetű közgazdászoknak és a cinikus ellendrukkereknek, sőt, szívósan haladt előre a lanyha európai környezet ellenére. Amikor a gazdasági növekedés a bűvös 3 százalékot is átlépte, akkor a lényeglátó közgazdászok elérkezettnek látták az időt, hogy bevessék a végső fegyvert és kijelentették: szép-szép a növekedés, de „nem fenntartható”. (Ennek az érvnek az előnye, hogy bármire rámondható és mivel örökké semmi sem nőhet, ezért előbb-utóbb biztos igazolódik.)

Így érkeztünk meg napjainkba. 2014-ben éves alapon 3,5 százalékkal, az utolsó negyedévben pedig 3,4 százalékkal nőtt a magyar gazdaság az előző év azonos időszakához képest.

A Balkán kapuzárás előtti pánikban él. Látva az észak-afrikai és közel-keleti menekültek áradatát, mindenki sejti, hogy Nyugat-Európa előbb-utóbb bezárja kapuit a tömeges bevándorlás előtt.

A 1938-as müncheni konferencián a Nyugat az európai béke csalóka reményében, elvtelenül elégítette ki a nácik étvágyát, szabad utat biztosítva Hitlernek Csehszlovákia bekebelezéséhez. Az európai biztonságról szóló minapi müncheni tárgyalásokat velejéig hamis hasonlat az akkori találkozóhoz hasonlítani, mondván, hogy az akkori hiszékeny engedékenység példájából okulva, a Nyugat most semmi engedményt nem tehet – Putyinnak.

A baloldal a Fidesz-KDNP második kétharmados győzelme óta igyekszik a kormánypártok támogatottságának mérséklődését drasztikus csökkenésnek beállítani. Mára abból is hírt lehet csinálni, ha akárcsak egy szavazó elpártol a Fidesztől.