Ezen a hétfői napon az Amerikai Egyesült Államok 30 legfontosabb vállalatának tőzsdei állapotát jelző Dow Jones Ipari Átlag tőzsdeindexe 777 pontot zuhant.

Láncreakció indult el. Míg 2008-ban mindössze 25 amerikai pénz- és hitelintézet jelentett csődöt, 2009-ben már 140, 2010-ben pedig 157. Bár pontos adatok nincsenek, de úgy tartják, hogy közel nyolcmillió amerikai veszítette el az otthonát jelzáloghitelük bedőlése miatt. Az Amerikából induló válság pénzügyi ebolaként megfertőzte az európai pénzügyi rendszert és gazdaságokat.

A bankok és vezetőik felelősségre vonását követő tüntetők New Yorkban.

A fertőzést csak a több, hatalmas dózisban beadott, közel száz milliárd eurónyi, az Európai Központi Bank által kibocsátott bankmentő csomaggal sikerült megfékezni. Mindeközben a FED, az Amerikai Egyesült Államok központi banki rendszere is több ezer milliárd dollárt pumpált az amerikai pénzpiacba. Amit a brókerek eltapsoltak, azt az adófizetők fizették ki.

„Itt az utolsó esély, hogy az ország elhagyja a nemzeti szuverenitás felszámolását immáron nyíltan vállaló uniót” – ezt ugyanaz a Gyöngyösi Márton mondta 2012-ben, aki most épp ennek ellenkezője mellett érvel. Eltelt röpke hét év, és Gyöngyösi lett a párt uniós listavezetője, és harcos uniópárti politikussá érlelte őt az idő.

Szerinte most mindennél nagyobb a május végi választás tétje, hiszen a kérdés az, „megengedjük-e, hogy Orbán Viktor és a Fidesz kivezesse Magyarországot az Európai unióból, és egy bérrabszolgaságon alapuló diktatórikus rendszert építsen ki.”

De kanyarodjunk csak vissza a hét évvel ezelőtti, még ahhoz a másik Gyöngyösihez! (Milyen furcsa egybeesés, hiszen a most már balliberálisokkal parolázó képviselő ellen az új barátai 2012-ben még tüntetést is szerveztek zsidózós-listázós parlamenti kijelentése miatt.)

Nem túlzás azt állítani, hogy a nagy múltú, komoly diplomáciai hagyományokkal rendelkező állam elnöke – aki mindeddig a kötelező betelepítési kvóta egyik legharcosabb támogatója volt – komplett hülyét csinált magából az elmúlt napokban.

1. A hét elején hat uniós tagállam, köztük Franciaország, önhatalmúlag úgy döntöttek, hogy befogadják a Máltánál veszteglő „civil” hajóra (Lifeline) felvett migránsokat. Úgy tűnik tehát, hogy Franciaország támogatja a „mediterrán taxit”, az afrikai partokról begyűjtött migránsok befogadását. Ha azonban az önkéntes befogadás működik, akkor miért van szükség egyáltalán kötelező kvótára?

A liberális sajtóban rohamtempóban terjedt a „hír”: lám-lám, már a Guardian írója is ezt mondja, most már aztán tényleg kivágnak bennünket az EU-ból. A magunk részéről furcsának találjuk ezt a perverz kárörömöt, ám a jelenség megfejtése messzire vezetne, ezért maradjunk az eredeti Guardian-írásnál – ez is megér ugyanis néhány megjegyzést.

Először is elgondolkodtató, hogy egy az unióból angolosan távozó ország újságírója milyen alapon osztogat tanácsot annak a EU-nak, aminek már nem tagja, de legalábbis fél lábbal kint van belőle. Persze a cikk szerzője, Owen Jones a maradás mellett agitált, de jelentős véleményformálóként a maga kudarcának is érezheti a Brexitet, szóval nem ártana csöndben maradni. Ez a vita már nem tartozik rá.

Owen Jones szerint "Itt az ideje, hogy bátrak legyünk, és felépítsük a szocialista társadalmat".