Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Brüsszel fűti az energiainflációt

Öt euró egy liter benzin, tíz euró egy vekni kenyér, tizenöt euró egy kiló hús? A német média már érzékenyíti a németeket arra, mi várna rájuk nyáron az orosz energiaimport uniós bojkottja esetén. Brüsszel pont ezen dolgozik, hiszen orosz relációban négy hónap alatt le akarják állítani a szén, egy éven belül az olaj és két éven belül a földgáz importját.

Őrültség, de van benne rendszer! – tartja a mondás. Aki azt hiszi, hogy Brüsszel a koronavírus-járvány előtti életszínvonalhoz akar visszatérni, nagyot téved. A Davosi Világgazdasági Fórum által szorgalmazott Great Reset, illetve az Európai Bizottság elnöke által programszintre emelt Green New Deal lényege pont abban áll, hogy a koronavírus-járvány előttihez képest nagyságrendekkel csökkenteni kell a nyugati világ erőforrás-felhasználását. Itt is érvényes Winston Churchill örökérvényű mondása, miszerint “Ne pazarold el a lehetőséget, amit egy jó válság a kezedbe ad!”


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A baloldal veszélyes a pénztárcánkra!

Amit a baloldali listavezető reggel mond, este már cáfolná. Mostanra már azt is tagadják, hogy fegyvereket és katonákat küldenének Ukrajnába, ám a valóság rendre utoléri őket. Naponta akad ugyanis egy újabb baloldali politikus, aki fegyvert, lőszert, vagy katonát küldene a háborúba, vagy a rezsicsökkentés eltörlésével, esetleg szigorú energetikai szankciókkal tényleg világpiaci energiaárakat, és ezzel energia- és élelmiszerhiányt, no meg csillagászati árakat zúdítana a nyakunkba.

A baloldal választási programját és ígéreteit elemző sorozatunk előző részében azt mutattuk be, hogy miért veszélyes mindannyiunk életére a fegyverek és katonák Ukrajnába küldése, ami háborúba sodorná hazánkat. A mostani írás azt mutatja be, hogy Márki-Zay Péter (MZP) és baloldali politikustársai orosz gáz- és olajcsapok elzárására irányuló követelései miként veszélyeztetik a magyarok pénztárcáját.

A nyilatkozatok egy irányba mutatnak és sokadszorra a globalista alapállásból indulnak ki: ha mindenki úgy élne, mint mi, európaiak, akkor évente “két Földre” lenne szükség. A klímaváltozás elleni küzdelem jegyében tehát azt szeretnék, ha a multicégek laboratóriumában előállított mesterséges élelmiszereket kevesebb vörös húst, tejet és tojást ennénk, kevesebbet autóznánk és repülnénk, és egyáltalán, fogyasztói magatartásunkat alapjában átgondolnánk. A koronavírus-járvány után azonban pont azt láttuk világszerte, hogy a leállásból felszabaduló emberek lehetőségük szerint újra habzsolták az életet és “bepótolták” mindazt, amiről a leállás alatt le kellett mondaniuk.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A baloldal elvágná az orosz gázt

Amit a múlt héten csak feltételeztünk, egyre inkább bizonyosság. Az ellenzéki lista 49. helyén szereplő Kocsis-Cake Olivio szerint el kéne zárni az orosz gázt, ami valóban világpiaci gázárhoz vezetne. Kérdés, hogy a baloldal által szorgalmazott “progresszív adó” (=adóemelés) hagyna-e ehhez elég pénzt a magyarok zsebében?

A baloldal programja elég általánosra sikerült, ami aligha meglepő, hiszen Karácsony Gergely is azt mondta tavaly egy német lapnak, hogy a menedékkérők jogainak biztosítása erkölcsi kötelességünk, de ezt egyetlen plakátra sem írják ki, mert „ezzel nem lehet választást nyerni”. Ezért továbbra is a vezető ellenzéki politikusok kijelentései adnak fogódzót. Ahogy azt már megszokhattuk, Márki-Zay Péter (MZP) és politikustársai szavait sokadszorra próbálják relativizálni, ám mindig kiderül, az eredeti mondatok az érvényesek. Mint a világpiaci energiaárak esetében is.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Húszas évek Berlinben

Berlinben is húszas éveket írnak, kérdés azonban, hogy milyen húszas évek jönnek? Az 1920-as évek elejét német földön a hiperinfláció és a középosztály lecsúszása fémjelezte, lett is belőle nagy baj. Az biztos, hogy nem Weimar “arany húszas” évei ismétlődnek.

A 177 oldalas koalíciós szerződésből a legtöbben az Európa- és külpolitikai részre figyeltek fel, amely immáron kimondva is egy német Európát céloz meg. Az NSZK szövetségi berendezkedését akarják a vén kontinensre erőltetni, ami persze az ahhoz már illeszkedő német cégeknek jelent (még nagyobb) versenyelőnyt.

Az Európai Egyesült Államok koalíciós szerződésbe emelt követelése az internacionalista baloldali, és a “kaviár-frakciónak” is nevezett jobboldali szocdemek közös nevezője: Előbbiek – a globalizáció nyerteseinek számító, jómódú nagyvárosi eliteket képviselő zöldekkel kiegészülve – saját buborékuk életérzésének “értékeinek” kiterjesztését és kőbe vésését várják. Utóbbiak pedig azoknak a német nagyvállalatoknak az ötszáz milliós házi piacát látják, amelyek jól fizető felügyelőbizottságaiban ülnek.