A tananyagot most éppen a transzatlanti szövetségen belüli energetikai harc szolgáltatja, amely leplezetlenül zajlik az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között. Előbbi képviselőháza e héten fogadott el egy törvénycsomagot, amely széleskörűen szankcionálja az Oroszországgal folytatott európai energetikai együttműködést. Olyannyira, hogy nemcsak államokon, még az európai cégeken is számon kérné, hogy hagyományos gázüzleteket kötnek, sőt terveznek kötni (lásd pl. Északi Áramlat II.) az oroszokkal.

Szép új világ van itt kibontakozóban.

A Fidesz a döntéssel két legyet üt egy csapásra: eleget tesz egy uniós elvárásnak (újabb sárkányfej hullik a porba – hét újabbat növeszt majd helyette), és csökkenti hazánk függőségét a csak határainkon túlról beszerezhető energiahordozóktól és gazdáiktól.

A rendszerváltozás idején az egész ország azt remélte, hogy a nyugati társadalmi és gazdasági modellre való áttérés elhozza az addig jellemzően tv-sorozatokból és turistautakról ismert életszínvonalat. Az 1990 utáni kormányok felelőssége, hogy akkor nem építettek ki olyan rendszereket, amelyek közelebb vitték volna az országot a hőn vágyott nyugati nivóhoz. Most, 25 év késéssel nyílik erre újra lehetőség. A sor az energiaszektorral kezdődik.