A baloldal választási programját és ígéreteit elemző sorozatunk előző részében azt mutattuk be, hogy miért veszélyes mindannyiunk életére a fegyverek és katonák Ukrajnába küldése, ami háborúba sodorná hazánkat. A mostani írás azt mutatja be, hogy Márki-Zay Péter (MZP) és baloldali politikustársai orosz gáz- és olajcsapok elzárására irányuló követelései miként veszélyeztetik a magyarok pénztárcáját.
A nyilatkozatok egy irányba mutatnak és sokadszorra a globalista alapállásból indulnak ki: ha mindenki úgy élne, mint mi, európaiak, akkor évente “két Földre” lenne szükség. A klímaváltozás elleni küzdelem jegyében tehát azt szeretnék, ha a multicégek laboratóriumában előállított mesterséges élelmiszereket kevesebb vörös húst, tejet és tojást ennénk, kevesebbet autóznánk és repülnénk, és egyáltalán, fogyasztói magatartásunkat alapjában átgondolnánk. A koronavírus-járvány után azonban pont azt láttuk világszerte, hogy a leállásból felszabaduló emberek lehetőségük szerint újra habzsolták az életet és “bepótolták” mindazt, amiről a leállás alatt le kellett mondaniuk.
A Fidesz a döntéssel két legyet üt egy csapásra: eleget tesz egy uniós elvárásnak (újabb sárkányfej hullik a porba – hét újabbat növeszt majd helyette), és csökkenti hazánk függőségét a csak határainkon túlról beszerezhető energiahordozóktól és gazdáiktól.
Csak a számokat nézve Oroszország harmadik legnagyobb kereskedelmi partnerünk. Azonban a számok mögé tekintve egyelőre ennél is fontosabb, ugyanis alapvető nyersanyagaink Oroszország felől érkeznek. Kőolaj importunk közel 100, és földgáz importunk 85 százaléka orosz eredetű. Míg olajat tudnánk importálni máshonnan is, addig földgázt elegendő mennyiségben jelenleg nem. Ha nincsen gáz, nincsen mivel fűteni, ha nincsen mivel fűteni, annak elég rossz az üzenete. Ez értékeli fel gazdaságpolitikai értelemben az orosz kapcsolatot.