1. A klasszikus meghatározás szerint egy állam szuverenitása alatt egy adott terület és annak népessége felett gyakorolt kizárólagos főhatalmat értjük.

2. Az állami szuverenitás védelme korábban jellemzően egy másik állam beavatkozási, befolyásolási kísérletei, majd a XX. században az államok nemzetközi szerveződéseinek kialakulásával párhuzamosan e „hivatalos”, multilaterális alapokon nyugvó szervezetek kapcsán merült fel.

Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa már-már tragédiától tart. Itália hosszú tengerpartja gyakorlatilag egyetlen szélesre tárt ajtó, mondhatni az embercsempészet paradicsoma, persze csakis és kizárólag a csempészek számára. Nekik az a lényeg, hogy aki valahol Észak-Afrikában lélekvesztőre száll, előtte leperkálja a viteldíjat. Hogy aztán mi történik vele – tengerbe fullad-e, avagy „célba” ér -, az már nem annyira érdekli őket. A halott pénze ugyanannyit kóstál, mint az élőé, a biznisz, az biznisz, a többi legyen Európa dolga.

Van az úgy, hogy az embert elkezdik érdekelni a világ dolgai. Először hajlamos elfogadni a leegyszerűsítő, konspiráció-szagú elméleteket, melyek a feltételezetten természetes intellektuális hajlammal szemben tuskószagú megoldásokat kínálnak a sokismeretlenes egyenletekre. A „one-size-fits-all” korszak után következik a különböző vélemények és magyarázatok univerzumának megismerése. Az ember ilyenkor azt gondolja (magáról), hogy kiemelkedett a múlt susnyásából és kellőképpen tudományos hangulata megengedi a részleteken, a szakmai (al)kérdéseken történő bíbelődés kulturális nagyvonalúságát. Hisz az mégsem lehet, hogy bonyolultnak és összetettnek látszó problémakörökre a józan észen alapuló, az értelmiség által „primitívnek” tételezett magyarázatok adhatók – az nem lehet, hogy a semmiről írtak és szerkesztettek tengernyi irodalmat tudósok, akadémikusok, szakértők.

Hetvenegy bevándorló, köztük négy gyermek halt kínhalált abban a járműben, amelyet tegnap találtak meg Bécs mellett. A hír letaglózó és józanésszel felfoghatatlan. A migránsok halálát minden bizonnyal embercsempészek okozták, akik magukra hagyták áldozataikat a koporsóvá váló teherautó rakterében. Az első gondolat a részvété, a második pedig az, hogy az embercsempészeket minden eszközzel üldözni kell. Nem lehet kellően hangsúlyozni, hogy a modernkori népvándorlás egyik hajtómotorjai azok a pénzéhes embercsempészek, akik kíméletlenül visszaélnek áldozataik kiszolgáltatottságával és hiszékenységével.

A csempész-teherautó tragédiájával kapcsolatban mai nyilatkozatában az osztrák belügyminiszter biztos átlépési pontokat javasolt az EU külső határaira, ahol szét tudjuk választani a gazdasági bevándorlókat a valóban menedékjogra jogosult háborús menekültektől.

Johanna Mikl-Leitner osztrák belügyminiszter elképzelése jól hangzik. Igazságosnak, racionálisnak, egyszerűnek, fekete-fehérnek tűnik. A probléma csupán az, hogy a politikus felvetése teljesen irreleváns, megvalósíthatatlan és elhibázott. Nézzük meg, miért?