Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Aranyásók a lengyel-belarusz határon

Fiatal, katonakorú férfiak Marokkóból, Irakból, Szíriából és az Európával szomszédos kontinensek más országaiból. A mainstream média még mindig “menekülteknek”, vagy jelen időben “menekülőknek” nevezi őket. A német kommentelők új nevet találtak nekik: Aranyásók.

A korábbi migrációs hullámoknál is megjelentek már cikkek a nyugati médiában, amelyek az embercsempészek árairól tudósítottak. Líbiából már két-háromezer euróért is átvitték lélekvesztőkön az embereket Olaszországba. Ha előtte át kellett kelni a Szaharán, az még további nagyjából ötszáz eurót kóstált.

Most egy német lap tudósítója az isztambuli repülőtéren kérdezte a Németországba igyekvő migránsokat arról, hogy mennyit fizettek életük nagy utazásáért?


A „STOP, Soros!” lényege

Aki olyan területről érkezik, ahol nem üldözték, nem jogosult menekültstátuszra Magyarországon. Aki e szabály megkerülése érdekében szervezőtevékenységet folytat, bűncselekményt követ el. Ez így igazságos. Az igazságtól pedig azok félnek, akik eddig annak megmásítására törekedtek.

1. A klasszikus meghatározás szerint egy állam szuverenitása alatt egy adott terület és annak népessége felett gyakorolt kizárólagos főhatalmat értjük.

2. Az állami szuverenitás védelme korábban jellemzően egy másik állam beavatkozási, befolyásolási kísérletei, majd a XX. században az államok nemzetközi szerveződéseinek kialakulásával párhuzamosan e „hivatalos”, multilaterális alapokon nyugvó szervezetek kapcsán merült fel.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Csendes ima

Angela Merkel eleve átgondolatlan – mert főleg a német belhatalmi szempontokra figyelő – befogadás-politikája ma leginkább Olaszországot sújtja.

Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa már-már tragédiától tart. Itália hosszú tengerpartja gyakorlatilag egyetlen szélesre tárt ajtó, mondhatni az embercsempészet paradicsoma, persze csakis és kizárólag a csempészek számára. Nekik az a lényeg, hogy aki valahol Észak-Afrikában lélekvesztőre száll, előtte leperkálja a viteldíjat. Hogy aztán mi történik vele – tengerbe fullad-e, avagy „célba” ér -, az már nem annyira érdekli őket. A halott pénze ugyanannyit kóstál, mint az élőé, a biznisz, az biznisz, a többi legyen Európa dolga.


Konteó?

A világ nem egy nagy összeesküvés – hanem sok kicsi. És tényleg. A straßburgi bíróság múlt heti döntése alapján ugyanis kimutatható együttműködés van a szupranacionális bíróságok, az emberi jogi fundamentalista jogvédők és az embercsempészek között.

Van az úgy, hogy az embert elkezdik érdekelni a világ dolgai. Először hajlamos elfogadni a leegyszerűsítő, konspiráció-szagú elméleteket, melyek a feltételezetten természetes intellektuális hajlammal szemben tuskószagú megoldásokat kínálnak a sokismeretlenes egyenletekre. A „one-size-fits-all” korszak után következik a különböző vélemények és magyarázatok univerzumának megismerése. Az ember ilyenkor azt gondolja (magáról), hogy kiemelkedett a múlt susnyásából és kellőképpen tudományos hangulata megengedi a részleteken, a szakmai (al)kérdéseken történő bíbelődés kulturális nagyvonalúságát. Hisz az mégsem lehet, hogy bonyolultnak és összetettnek látszó problémakörökre a józan észen alapuló, az értelmiség által „primitívnek” tételezett magyarázatok adhatók – az nem lehet, hogy a semmiről írtak és szerkesztettek tengernyi irodalmat tudósok, akadémikusok, szakértők.