Tényleg több tízezer nyugdíjas, elnyomott és nehéz helyzetű kisebbségi, keményen dolgozó kisember, a közéletért aggódó polgár és a túlélésért küzdő kisvállalkozó töri fel malacperselyét, üríti ki az aprópénzgyűjtő edényét, vagy mond le egy apró álmáról azért, hogy pénzével egy magasabb célt szolgáljon. A demokrácia ugyanis az alternatívák közötti szabad választásról szól, amely felmutatja a társadalom előtt álló utakat és azok következményeit. Jó esetben ezen alternatívák ismeretében alakul ki egy többség, amely a következő négy évre meghatározza az ország fejlődésének irányát.

Mivel a globalistáknak már nincsen jó ajánlata a Nyugat társadalmainak és a hidegháború évtizedeiben megszokott általános jólét ígérete is a múlt részévé vált, erősödik a proteszt. A nyugati ember már sokallja az idegenek beáramlását, akik ugyanúgy a nagyvárosokba és azok agglomerációjába törekszenek, mint az őslakosok. A következmény ismert, egekbe szöktek a nagyvárosi lakbérek, az oktatási és szociális rendszer túlterhelt, romlik a közbiztonság és lassan már nincsen hová költözni, ahol ne ez lenne jellemző. Amerikában a demokraták által kormányzott városokból és államokból a republikánus államokba menekül a középosztály, ami csak abból a szempontból gond, hogy a jobb életminőséget keresve magukkal hozzák szavazói magatartásukat, “billegő államot” csinálva a korábban republikánus fellegvárnak számító Texasból, Arizonából és más déli államokból. Az elvándorolt középosztály helyére migránsok és hajléktalanok érkeznek, akikre nem lehet gazdaságot építeni, mint ahogyan azt San Francisco szomorú példája is mutatja.

A pénztárcájukkal is szavaznak

Halottak tömegesen járultak az urnákhoz. Félanalfabéta, mélyszegénységben élő választókat buszoztattak tömegével a választóhelyiségekbe, sőt, még kitölteni is segítettek nekik a szavazólapokat. Tömegével érkeztek levélszavazatok a választás lezárulta után, miközben leállították a szavazatszámlálást.  Máshol kidobták a választási bizottságnak nem tetsző szavazatokat. Van videó arról is, hogy maguk a szavazást ellenőrző választási biztosok töltögetik ki a szavazólapokat a nekik tetsző jelölt érdekében.

Mindennek nehéz ellenőrizni a valóságtartalmát, illetve a mértékét. Innen, Közép-Európából nézve a mi szigorú szavazási rendszerünkhöz képest az amerikai szavazási procedúra itt-ott eléggé könnyelműnek tűnik. Az biztos, hogy nem a mi tisztünk megítélni a helyzetet; nem is tudnánk, és egy szuperhatalomról van szó, amelynek a történelmi galaxisához tartozunk.

Az viszont egész biztos, hogy jelen állás szerint a csalások inkább a Demokrata Párthoz kötődnek. Barack Obama volt elnök viszont arról beszélt tegnapi interjújában, hogy aki csalást emleget, az aláássa a demokráciát. „Nagyobb fejfájást okoz nekem [Trumpon kívül], hogy számos republikánus tisztségviselő, akiknek tudniuk kéne az igazat, beállt ebbe a sorba. Ez egy újabb lépés abba az irányba, hogy ne csak a hamarosan hivatalba lépő Biden-kormányzat legitimitását lehessen megkérdőjelezni, hanem általában a demokráciáét is – és ez egy veszélyes út.”

Valóban így lenne? Vessünk egy pillantást a történelemre, amikor a demokrata pártiak kérdőjelezték meg a választások eredményét.

Barack Obama, Joe Biden és Hillary Clinton. 

Trump csupán megnyergelte azokat a sokrétű elégedetlenségeket, amelyek  a társadalmat feszítik - de mint tudjuk, sosem a lovas száguld, hanem a ló. Trump azért lehetett (lehet) úgymond "populista", mert az amerikai társadalomnak legalább a fele is az.

S nem véletlenül.

A sok közül vegyünk csak két fontos okot.

Az amerikai választási krimi leginkább a 2000-es floridai események megismétlődését vetíti előre. Akkor is szoros volt a verseny. Floridában a demokrata Al Gore elismerte vereségét W. Bush republikánus jelölttel szemben. Ezért van most “két győztes”, vagy pontosabban nulla vesztes.

Akkor az első számolás után alulmaradt republikánusok elérték a szavazatok újraszámolását, amit öt hetes huzavona után a Legfelsőbb Bíróság ítélete alapján akkor hagytak abba, amikor éppen W. Bush vezetett. W. Bush bíróságon szerzett  elnökségének gyenge legitimitása a 9/11 merénylet után erősödött meg.

Az elmúlt pár napban a média gyorstalpalót tartott az amerikai választási rendszerből, így ma már mindenki tudja, hogy 270 elektori szavazat kell az elnökséghez. A balra húzó népes tengerparti államok kényelmes alapot adnak a demokrata jelöltnek, míg az ország közepén levő nagy területű, ám alig lakott államok inkább jobbra húznak. Donald Trumpnak az újrázáshoz meg kell szereznie a hol ide, hol oda billegő államokat. 2016-ban ez sikerült neki, és most is. Majdnem.

A szellemszavazók varázsszavazatai döntenek?