Kiszelly Zoltán
politológus
Mesterházy Attila, Márki-Zay Péter, Jakab Péter és most Vona Gábor. A baloldali parlamenti törpepártok agóniáját látva egymás után alakítanak szebb napokat látott politikusok “saját” pártot. A modell adott: addig kell a közösségi médiában like-okat vadászni, tv-stúdiókban okoskodni és “közvélemény-kutatásokat megnyerni”, ameddig be nem kerülnek a Gyurcsány Ferenc által gondozott “Elnökök Signal-csoportba" és nem tudnak a következő ciklusra egy jó alkut kötni. Mivel a balliberális torta mérete adott, a szemünk láttára osztják azt újra.
A dollárbaloldal hat pártja tavaly nem engedte maga mellé és parlamenti frakcióhoz jutni a “hetedik” pártot, amely felszívhatta volna a velük és a kormánnyal elégedetlen szavazókat, ezért most egy valós pártcunami zúdul rájuk. Nem alakulna ennyi új balliberális formáció, ha a pártalapítók nem éreznének egy erős ellenzékváltó hangulatot. Az országgyűlési baloldal törpepártjai ugyanis a szemünk láttára járják haláltáncukat: az MSZP januári javaslatát, miszerint a hivatalban lévő polgármesterek automatikusan — azaz előválasztás és/vagy háttéralkuk nélkül — indulhassanak újra, a többi párt meg sem hallgatta. A közös EP-listára vonatkozó javaslatukra sem reagált senki. A Párbeszéd által rendelt “kutatás” pedig, amellyel annak az LMP-nek könyörögtek Jávor Benedek újbóli EP-mandátumáért, amelyet korábban elárultak, leginkább a tragikomédia kategóriájába tartozik.
A Jobbik, LMP, MSZP és a Párbeszéd a legtöbb kutatás szerint már nem jutna parlamenti mandátumhoz, így a 2024 júniusi EP-választás sok újrakezdő politikus fantáziáját mozgatja meg. Jogosan, mondhatjuk, mivel a Jobbik és az LMP 2009-es, vagy a Momentum 2019-es EP-szereplése jó ugródeszka volt későbbi Országgyűlésbe jutásukhoz.
