Az ellenzék hosszú ideje lamentál azon, hogy vajon az utcán, vagy a parlamentben folytassa küzdelmét a kormányváltásért. A túlóra szabályainak módosítása ellen tartott tiltakozásuk után világossá vált, hogy az utcán kudarcot vallottak. A tüntetésen feltűnően kevesen vettek részt, ráadásul a demonstrálók döntő többsége az idősebb korosztályt képviselte – még csak nem is azokat, akiket érinthet a változás. A hétvégi tiltakozás kudarca után nem maradt más, mint hogy az ellenzéki pártok a parlamentben keltsenek káoszt.

Szocialista és DK-s képviselők az Országgyűlés plenáris ülésén.

Magyarország a válságkezelés és a migráció terén is bebizonyította, hogy az Európai Egyesült Államok nagy tervéhez képest van működőképes és vonzó alternatíva. A 2010 utáni időszakhoz hasonlóan most is rajtunk akarnak példát statuálni, mielőtt a visegrádiak, osztrákok és olaszok után még többen csatlakoznak a brüsszeli bürokraták elleni lázadáshoz. Brüsszel most a Sargentini-jelentés alapján vonná el Magyarország szavazati jogát.

Az őszi politikai szezon fő kérdése az lett volna, hogy az ellenzék az utcán, vagy a parlamentben politizáljon-e a kormánypártok ellen. A kérdésre adott válasz az utcai tüntetések esetében az új mozgalmakat és az új fekete ruhás nővéreket reménységeket emelné ki a mezőnyből, míg a parlamenti politizálás az áprilisban harmadszor leszerepelt ellenzéki pártoknak adott volna egy utolsó utáni esélyt.

Európai demokraták.

Csakhogy az iromány fenntartás nélküli elfogadásával az ellenzék ország-világ előtt a saját impotenciájáról állítja ki a bizonyítványt. „Elkövetni” mindazt, amit a jelentés tartalmaz, csak úgy lehetséges, ha a kormányerőkön kívül senki más nem focizik a pályán: ha nincs se politikai ellenerő, se szellemi alternatíva. Márpedig azt még a jelentés sem vonja kétségbe, hogy lehetne. Annak rendje-módja szerint Magyarországon időről-időre demokratikus parlamenti választások vannak: a kormány elvileg tehát leváltható, ha létezne, aki gyakorlatilag le tudná váltani.

Létezik?

És ha nem, vajon miért nem?

S ha nem, abban ki a hibás?

Judith Sargentini és Ujhelyi István szocialista EP-képviselő.