Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Ellenzéki flúgos futam

A nép döntött, a Fidesz/KDNP pártszövetség ismét egyértelmű felhatalmazást kapott. A kampányhajrára egyesült ellenzék a gyászmunkát végzi, és az még egyáltalán nem világos, hogy miként rendezi sorait. Annyi azonban már látható, hogy egyszerre több verseny zajlik.

A fő verseny most szombatonként az utca és a parlament között zajlik. A visszalépésekkel érzékenyített ellenzéki szavazói tömböt karizmatikus vezető és politikai struktúra nélkül próbálják meg együtt tartani, mielőtt május elején elkezdődik a parlament, és az ellenzéki tömeg ismét pártatomjaira nem hullik.

A jó ötletekből soha ki nem fogyó fővárosi liberális értelmiség most éppen arra buzdítja a parlamentbe jutott ellenzékieket, hogy bojkottálják a parlament munkáját, amivel a fő versenyt az utca javára billentenék. Az ellenzéki pártok persze érzik, hogy a Kossuth téri dzsemborikon alóluk akarják kiénekelni a szavazókat, ezért lelkesedésük várhatóan csökkenni fog.

Összenőnek?


Galló Béla
Galló Béla politológus

Egészen a strandidényig

Szombat este a budapesti tüntetésen szép számmal feltűntek ugyan a leszerepelt ellenzéki politikusok, de ezt nem kell túlértékelni. A demonstráció éppenséggel az ő zárójelbe tételüket (is) célozta, Márki-Zay Péter nem is rejtette véka alá, hogy ezzel az ellenzékkel semmiféle újratervezés nem lehetséges.

Tehát Márki-Zay úr lenne az, aki újratervezne?

Aligha.

Egyedül nem megy az ilyesmi.

Kik lennének akkor, és honnan a partnerei?


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Per aspera ad astra

Göröngyös az út a csillagokig.

A politikával nehezen birkózik meg a magyar ember gyomra. Se kiköpni, se lenyelni nem tudja. A hétköznapokban a focin kívül a politikához értenek a legtöbben. Nem élvezettel, de szenvedéllyel boncolgatják a boszorkánykonyha titkait. Néha túl is próbálnak nézni a láthatókon, olyan titkokat fedezve fel, amelyek még délibábnak is ködösek. Máskor meg csak legyintenek: úri huncutság. Az értelmiség külön esettanulmány ebből a szempontból. Egyszerre hirdeti magát felelős polgárnak, tájékozott, racionális döntést hozni kész hazafinak. Olyannak, aki független, és aki jobban tudja. Még a politikusoknál is, mivel azok úgyis korruptak. Sztárjai meg azok, akik „mindenkit fikáznak”. Akik örök ellenzékiek.

Csakhogy a haza nem lehet ellenzékben.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Ne tovább

Ha valaki azt mondja, hogy előre látta, hazudik (kivéve Hahn Endrét, billentsük is meg a kalapot előtte), mert nemigen lehetett előre látni.

Még maga egyrészt Török, másrészt Gábor sem tudta, hogy mi lesz az eredmény. Pedig ő aztán óvatosan még meglepetést (is) szimatolt, apró szépséghiba, hogy ellenkező előjellel.

Azt, hogy mi történt, már tudjuk. Azt, hogy miért történt így, éppen az ellenzék sejti a legkevésbé. Közülük Gyurcsány legalább bevallotta, ha deresre húzzák, se érti az egészet, a többiek azonban – kívül is, belül is – egymásra mutogatnak.

Miért lett az impozánsan magas részvétel mellett az állítólag többségi kormányváltó hangulatból kétharmados kormánypárti győzelem? Kormányváltásból ellenzékváltás, ahogyan azt korábban Orbán Viktor mondta.