Galló Béla
Galló Béla politológus

Karácsony a légypapíron

A jól eltalált mondat, az ügyes jelző, jelzős szerkezet veszélyes politikai fegyver, függetlenül empirikus tartalmától. Még ebben a szavakat minduntalan képekkel „pótló” mai világdivatban sincs ez másképp, legföljebb a szó manipulációs ereje olykor háttérbe szorul.

Mikor egyesültek például a világ proletárjai?

Na ugye.

A Kommunista Kiáltvány mottójára mégis birodalom épült, noha a proletárokhoz ennek annyi köze volt, mint Sztahanovnak a minőséghez. Vagy még annyi se. Sőt a vörös arisztokrácia (copyright, Milovan Djilas) a „proletárdiktatúrát” is hatékonyan alkalmazta, miközben „a munkásosztály élcsapatának” krémje, a fő-fő káderek szépen belakták – ne menjünk messzire – a Rózsadombot. Érthető, nem? Onnan volt a legjobb rálátás Angyalföldre, Csepelre. (Tragikomikus maradékuk ma is ott dekkol, s alkalomadtán szívesen visel vörös pulcsit.)


Ellenzéki smúzolás: csak a szavazóikról feledkeztek el

Összefogást, összefogást, összefogást! - újra feltették az ellenzékben a rég lejárt lemezt. Az újdonság az, hogy a Jobbik is közreműködne a produkcióban.

A balliberális ellenzék politikusait, holdudvarát 2014 óta tartja lázban az “Összefogás topic”. Néhány időközi választáson - amikor nem volt nagy tétje az egésznek - mintha működött volna a dolog, és ezekből az esetekből kiindulva arra következtetnek, hogy íme, mégiscsak nekik volt igazuk. 2015-ben Veszprémben és Tapolcán időközi országgyűlési, majd 2018 februárjában a hódmezővásárhelyi, majd ősszel a XV. kerületi polgármester-választáson tudtak győzni.  

Aztán - és közben - a nagy semmi.

Nem is érdekli őket, hogy tavaly áprilisban megtartottak egy országgyűlési választást, amikor a baloldal megint csúnyán leszerepelt, a Fidesz pedig újra kétharmaddal győzött.


Galló Béla
Galló Béla politológus

A Kunhalmi-Sneider kormány

Most, hogy „Orbán a bukásra készül” (ujjonganak az MSZP-ben, és ők csak tudják, milyen a bukásra készülni), ideje számot vetni azzal, hogy utána vajon mi jönne.

Persze vicces ez a „bukás”, vegyük hát mi is viccesre.

Szoci győzelem, ugye, még így se várható, ennyire viccesre mégse vegyük talán, csakis a készülő csiricsáré koalíció buktathatja meg Orbánt – az ellenzéki szappanoperának ez a régi-új forgatókönyve.

A színpompából csupán a Kétfarkú Kutya hiányzik, no de ők amúgy is szeretnek mindenből kimaradni. S merthogy a csiricsáréban az MSZP és a Jobbik a két legvastagabb ecsetvonás, logikus, hogy a lapokat ők osszák le egymás között. Szél úrhölgy, Karácsony és Hadházi urak ennek nyilván nemigen örülnek, de tetszettek volna kissé nagyobbacska pártocskákat csinálni. De hát nem tetszettek.

Azért az MSZP elnöke se nagyon számítson a kormányfői székre. Itt az ideje, hogy eme kitüntetett ülőalkalmatosságot immár nálunk is egy hölgy töltse ki. Márpedig szegény Tóth Bertalan szemlátomást nem igazán úrhölgy, ki merné az elnök úrról az ellenkezőjét állítani?  


Galló Béla
Galló Béla politológus

Néma Auróra

A folyó utcai és egyéb jelenetek szereplői nem egyformán kockáztatnak.

A kormány aktuális fenyegetettsége minimális. Az ellenzék pártocskái ezzel szemben csak tovább gyengülhetnek, ha ez a kívülről is szított akciózás sem lesz nekik elegendő ahhoz, hogy saját szerény létezésüket nyomatékosítsák.

Amit a folytatásos prezentációkban láthatunk, az a vehemens, de hatástalan Orbán-gyűlölet, ami nem új keletű emóció. Rugdosták itt már a tüntetők a maguk gyártotta Orbán-szobor fejét a Clark Ádám téren, nem is olyan régen. Hiába rugdosták, a választáson utána a Fidesz-KDNP megint parlamenti kétharmaddal győzött.

Ehhez képest az „O1G” – féle piacosított üzenet, nem olyan nagy ötlet, csupán a politikai ízléstelenség egy újabb gyöngyszeme, melyet még csak nem is önálló kútfőből kotortak elő. (Tényleg, ha már üzlet, az ötletgazda S. L. kapott ezért tőlük valami jogdíjat? Nem mintha rászorulna, csak úgy a piaci rend kedvéért.)