A német elnökség tavaly szeptemberben beterjesztett javaslata három migrációs szinthez igazítja az Európába érkező migránsok szétosztását. Alaphelyzetben önkéntes kvóta alapján a befogadásra hajlandó országok vennék át a frontországoktól a migránsokat. Közepes migrációs nyomás esetén Brüsszel “moderálná” a szétosztást, míg komoly migrációs nyomás esetén életbe lépne egy kötelező szétosztási kvóta. A terv kész, csak az elfogadásához szükséges közhangulatra várnak.

Azt már tudjuk, hogy Merkel egy szelfije, vagy egy “Minden szírt befogatunk!” mondat ugyanúgy elindíthat egy újabb népvándorlást, mint a török, vagy marokkói határőrök azon mondata, miszerint “Nyitva van a határ!”. A Soros-hálózat is ugrásra készen várja, hogy hajói; médiája; “jogvédő” szervezetei; európai parlamenti “megbízható szövetségesei” és más, csatolt részei azt sugallják a jobb életre vágyóknak, hogy “elég bejutni Európába”, és aki bejutott, az már itt is maradhat. Soros György is alig várja, hogy Brüsszel végre lejegyezze az általa sokszor javasolt ezermilliárd eurós “örökjáradék-kötvényt”.

Amilyen ádázan támadták az egészségügyi-járványügyi intézkedéseket, legalább olyan vehemensen ostorozták a kormányzat gazdasági mentőcsomagját is. Dobrev Klára például egy Facebook-videóban kijelentette, hogy a magyar gazdaságvédelmi csomag a legkisebb Európában. Párttársa, Molnár Csaba pedig azt állította egy a közösségi médiában megosztott bejegyzésében, hogy a magyar mentőcsomag a GDP 3 százalékát teszi ki. A DK-s fake news dömpinget nem állította le az a tény sem, hogy a gazdaságvédelmi akcióterv Magyarország történetében a valaha volt legnagyobb gazdaságmentő és -élénkítő csomag, amelynek nagysága a Magyar Nemzeti Bank lépéseivel együtt a GDP közel 20 százalékát teszi ki. (2020 decemberére ez az összeg a GDP 28 százalékának megfelelő pénzösszegre növekedett.)

Az álhírgyártás mellett olyan demagóg követelésekkel vették ki részüket a járvány elleni védekezésből, mint a misztikus “tömeges tesztelés”, az oltásellenes kampány és az azonnali pénzbeli juttatások követelése a kedvezményezettek állandóan változó köre számára. A munkahelyek megőrzése, a bértámogatás és a munkahelyteremtés helyett az ellenzék egyetlen szót hajtogatott: segély, segély, segély.

Egy év leállás után hedonista korunkban érthető a korona-fáradtság. Déd- és nagyszüleink talán azért megértőbbek, mert ők átélték a Nagy Háborút, a gazdasági világválságot, a II. világháborút, vagy 1956-ot, amelyek a mostani járványügyi intézkedéseknél embert próbálóbbak voltak.

A XXI. század emberének a XX. század élettapasztalata a múlt része, ő most él, most akar a “régi normalitáshoz” visszatérni és az nem vigasztalja, hogy főszabályként fűtött lakásban, wc-papírral és tésztával bőven feltöltött boltok közelében és jó túlélési esélyekkel néz szembe a kórral.

A járvány elleni védekezés eszköztára ismert és véges, abból minden állam a saját helyzetéhez illő intézkedéseket választja ki. Németországban és Ausztriában például csak most nyitnak ki a fodrászok, mert rájöttek, hogy jobb ellenőrzött módon nyitva tartani, mint ellenőrizetlen módon zugfodrászkodni.

Magyarország most is a mezőny előtt jár. A nemzeti konzultáció előbb vitát, majd konszenzust teremtett a járványügyi intézkedésekről. Még azok is elmondták véleményüket a kérdésekről, pl. a közösségi médiában, akik nem küldték vissza az íveket. Nálunk talán ezért is ilyen magas az intézkedésekkel és a kormány járványkezelésével elégedettek aránya.

A többség elégedett.

Azon nincs mit csodálkozni, hogy a "baloldal" beáll egy rasszista jobbikos képviselőjelölt mögé; elvi szerelem ez, sok nagy elme követelte anno az efféle hasznos csókváltásokat, s az engedély pecsétjét se most ütötték rá, hanem még a Spinoza-házban. A cél szentesíti a "Judapestet" – ettől olyan szép ez a széles összefogás, ettől olyan ellenállhatatlanul csiricsáré.

Mindennek persze, ahogyan az dukál, "tudományos" magyarázata van: "a kutatásokból az jön ki, az emberek már nem akarnak pártot választani, hanem kormányváltást akarnak" – imígyen szóla az egyik. A másik ennél egy fokkal azért őszintébb: "Ez a népfront nem lesz, nem is lehet hosszú életű. Győzelme, a IV. köztársaság alkotmányozása után a pártoknak vissza kell találniuk saját arcukhoz."

Ez megnyugtató.