(Kép forrása: itt.)

A pártelnök már az interjú elején a nyilvánosság elé tárja az MSZP stratégiájának esszenciáját. Molnár a párt „új sztoriját” velősen így foglalja össze: „Passz.”

Vannak, akik úgy próbálják láttatni a minap átadott Vál-völgyi kisvasutat, mintha a vasútépítés nem lenne több, mint az Orbán-kormány legújabb úri passziója. Sőt, úgy igyekeznek tálalni az ügyet, mintha 2010 óta egyetlenegy vasúti vonal épült volna.

(A Demokratikus Koalíció tiltakozása a Vál-völgyi kisvasút átadásakor.) 

A gond csak az, hogy egyik állítás sem igaz.

(Kép forrása: itt.) 

Mindezidáig ugyanis az értelmiség jellemzően ellenezte a népszavazást: 2008, szociális, populista stb. Ebből kirajzolódott egyfajta demokrácia-kép. E kép alapján az értelmiség alapvetően irtózik a nép közvetlen akaratnyilvánításától, főleg a népszavazástól. A népszavazás korlátozandó intézmény volt a haladó értelmiség felfogásában, hiszen az lebontja a fékeket és ellensúlyokat, az alkotmányosságot, a parlamentarizmust, miegymást. Futószalagon érkeztek az obligát Tocqueville-és Acton-idézetek (mindig ugyanazok).

Az ellenzék szerint a Fidesznek tehát illendő lett volna önkritikus kongresszust tartania. Marcangolhatták volna önmagukat óraszám, több mint fölényes két választási győzelemmel a hátuk mögött.

Vadul egymásnak eshettek volna, mikor a közvélemény-kutatások pártrangsorát jelenleg is jókora előnnyel vezetik.

Játszhattak volna kíméletlen tetemrehívást, mintha Orbánnak nem jönne be a kötcsei stratégia.