Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

A Nagy Hahota-hadművelet

A maga nemében igazán szórakoztató volt az idei október 23-ai állami ünnepség. És ami igazán viccessé tette, az a konkrét koreográfia fényében kialakított utólagos megfejtés vagy értelmezés.

Úgy kezdődött ugyanis a történet, hogy az ellenzék egyik vezére megszervezte a közös fütyülést. Bizony, megszervezte. Ez egy stratégia, vagy annak a része, és alig várjuk a következő lépést.

(Kormányellenes tüntetők az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából tartott díszünnepségen.)


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Identitásválságban a Jobbik

A szélsőjobboldali párt mára elveszítette legfontosabb témáit és legmarkánsabb pozícióit, most pedig saját szavazói ellen fordul a betelepítési kvóta kapcsán.

(Kép forrása: itt.)

A Jobbik hosszú ideje küzd a kihívással, hogy megteremtse és megtartsa helyét a politikai palettán. Egyrészt, a párton belüli feszültségnek hosszú ideje vannak félreérthetetlen jelei, egyre gyakoribbak a nyilvánosság előtt zajló, személyeskedő viták. Másrészt, az ellenzékben töltött évek során a Jobbik elveszítette legfontosabb témáit, és egyre inkább úgy tűnik, identitását is.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Válasz Szőnyi Szilárdnak

"Periklész halála után a bekövetkező események hamarosan ráébresztették az athéniakat, hogy kit veszítettek el benne, és őszintén meggyászolták..."

"...Akik életében nehezen viselték el hatalmát, s úgy érezték, hogy Periklész nagysága elhomályosítja őket, amikor nyomban halála után más szónokokkal és népvezérekkel kísérleteztek, kénytelenek voltak beismerni, hogy senki nem volt nála mértékletesebb a hatalom gyakorlásában, sem magasztosabb, szelídebb jellem. Kitűnt, hogy gyűlölt hatalma, amelyet annak idején egyeduralomnak és zsarnokságnak neveztek, valójában az állam biztonságának védőbástyája volt. A közállapotokat mérhetetlen gonoszság és romlottság hatotta át már az ő idejében is, de Periklész határt szabott neki és elfojtotta; nem hagyta napvilágra jönni, és megakadályozta, hogy gyógyíthatatlan bajjá növekedjék."

/Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok/


Molnár Attila Károly
Molnár Attila Károly eszmetörténész

Sej-haj demokraták

Nem hallom, hogy az utcákon és tereken zúgna mostanában a „semmit rólunk, nélkülünk!”.

Valamikor a magát demokratikusnak nevező ellenzék ezt skandálta olyan elképesztő, fölháborítóan sanyargató népnyúzó döntések miatt, mint mondjuk egy egyetemi szak képzésének szüneteltetése.

Az újkori demokrácia eszménye az emberek közös önigazgatása, amely eszmény alapján verték szét a soknemzetiségű és sokvallású monarchiákat és hoztak létre „nemzetállamokat” az I. világháború után. Az önigazgatás eszményét egyre kisebb és kisebb csoportokra lehet érvényesíteni, míg végül eljuthat valaki az egyénig: a mai demokratikus nyelvben gyakran felmerül, hogy csak a beleegyezésével kormányozható az egyén. Ezzel az állami szuverenitás meg is szűnt, aminek az állam konkurensei – van ahol a törzsek, van ahol az oligarchák, vagy nemzetközi NGO-k, a szomszéd államok és a nemzetközi szervezetek – felettébb örvendenek.