Galló Béla
Galló Béla politológus

Áll a bál

Máris áll a bál, pedig igazából még el se kezdődött.

Elemző legyen a talpán, aki világosan látja, mi gomolyog az MSZP-vezetés hatalmi dzsungelében.

Czeglédy Csaba ügyéről egymásnak kissé ellentmondó üzeneteket bocsát ki a pártelnök, illetve a miniszterelnök-jelölt. Molnár Gyula ármánynak minősíti az „MSZP és a DK ügyvédjeként” emlegetett jogász előzetes letartóztatását, Botka László viszont arra int, hogy a tisztázásig jegelni kellene az ügyvéd szerződését.    


Választási szabályok

„Értelmiségi allstar-válogatott” követel „igazságos választási rendszert”. És csodálkoznak, hogy manapság divatos falra mászni ettől az értelmiségtől.

Nem mondom azt, hogy ez egy kifogástalan balos mesterterv, de szakmányban trollkodásra számukra azért vélhetően jó lesz. Egyrészről látható ugye, hogy a nagy baloldali összefogás szekere igen döcögősen halad és ha lesz is belőle valami, túl nagy siker annak sem jósolható. Másik oldalról viszont az ellenzék, „civilaktivisták” – 2017 szürkekardigános közíró-közgondolkodója a „civilaktivista” – szépen építik fel a történetet, miszerint az országgyűlési választásokra vonatkozó szabályozás „igazságtalan”, nem arányos – ellentétben szerintük a 2010-et megelőzőekkel – és annak megváltoztatásáért készek a polgári engedetlenségre is, bármit is jelentsen az. Mindettől pedig nem áll távol egy olyan forgatókönyv, amely komolyan számolva a kormányváltás lehetőségének csökkenésével, nem arra vagy a kampányolásra, hanem a választások széttrollkodására, botrányba fullasztására fog koncentrálni. Ennek elvi alapjául a választási rendszer jó korán „beharangozott” antidemokratikus mivolta szolgálhat, eszközeként pedig a joggal való rendszerszintű visszaélés. Így például az, hogy a választási eljárás során a szavazás előtt, alatt és után minden adminisztratív-technikai és érdemi döntést meg fognak támadni jogilag, így tolva ki a legvégsőkig a különböző határidőket és lehetetlenítve, de legalábbis kíméletlenül megnehezítve a választási szervek és az őket segítő háttér-infrastruktúra munkáját.


Szabó Dávid
Szabó Dávid külpolitikai szakértő

Olajfa? Inkább roncsderbi

Az Együtt elnökének tegnapi felhívásából világossá vált: a kis balliberális pártok belátták, hogy önállóan esélytelenek 2018-ban a Parlamentbe jutásra. A minipártok potenciális olajfája viszont csak egy újabb lépés a posztkommunista nagytestvérekkel (MSZP, DK) kötendő választási alkuhoz.

Sok kicsi sokra megy, tartja a népi bölcselet. A pártpolitika világában azonban nem magától értetődő, hogy az egy-két százalékos népszerűségű erők választási szövetsége akár csak a külön-külön mért támogatottságok összeadását is eredményezné.

Juhász Péter, az Együtt párt nemrég megválasztott elnöke egy tegnapi interjúban nyíltan szövetséget ajánlott a balliberális térfél több kispártjának, név szerint említve az LMP-t, a Párbeszédet, a Momentumot és a Kétfarkú Kutyapártot. Bár a megszólított szereplők közül a Momentum már tegnap elhárította az ajánlatot, azért érdemes röviden áttekinteni a „sok kicsi sokra megy” elvére építő szövetségkötések politikai életképességét.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Botka, az MSZP utolsó esélye?

Új esély – hirdeti a felirat. A papír sok mindent elbír, elvégre Mesterházy Attila is az “Új jelölt, új program” jegyében kampányolt 2014-ben.

Három év után Botka – “Mit írnának rá a szórólapra? Tisztelt választópolgárok, nekünk nem kellett, önöknek jó lesz, üdv. Magyar Szocialista Párt?” – László sokkal rosszabb helyzetben próbálja meg ugyanazt, az MSZP vezetése alatti nagy összefogást, persze Gyurcsány Ferenc nélkül. Ha nem sikerül, legfeljebb “Mindenkit csókoltat Szegedről!?”

(Botka László és Martin Schulz Szegeden)

Botka László tartotta az Országgyűlés tavaszi ülésszaka előtti utolsó évértékelő beszédet. Ez még jól is jöhetett volna, ám a szónok egy kötelező közhelyparádé után rögtön a balliberális össze-nem-fogás dagonyájába vetette magát. Talán jövőre összeszedi magát. Ha, és egyáltalán.