Az uborkaszezonban a baloldal egyedül volt a színpadon, mégis felsült a produkciójával. Már a rendkívüli parlamenti ülésnap összehívása is sokakat megrémisztett, mivel azt hitték, hogy az április 3-án történelmi vereséget elszenvedő baloldal pártjai ismét összeállnak. A hat párt által felhozott hat javaslat leginkább a kormány háborús inflációt fékező intézkedéseire való megkésett reakció és se nem valós alternatíva, se nem eredeti ötlet. Azt még a baloldali sajtó is megírta, hogy a felhozott javaslatok megalapozatlanok, mert nincsenek költségvetési javaslatokkal ellentételezve.

Az a tény, hogy még ezt a vérszegény produkciót is sikerült két párhuzamos népszavazási kezdeményezéssel beárnyékolni, nem csupán a baloldalon belüli koordináció hiányát mutatja, hanem a politikai érzékét is. Az nagyon látszik, hogy a két javaslattevő, Ujhelyi István és Gyöngyösi Márton görcsösen ragaszkodik EP-mandátumához, amit 2024 után is szívesen megőriznének. Ujhelyinek már nem akar pártelnök lenni, annál érdekesebb Gyöngyösi produkciója, aki Brüsszelből, “távvezérléssel” irányítja pártját. Most erre a népszavazási kezdeményezésre futotta, ami mögül előbb a DK, majd a Momentum hátrált ki.

A baloldal sokadik lebőgésének csendjébe mondta be Bokros Lajos az “államcsődöt”, ami leginkább az ellenzékiek álma, semmint valós veszély. Látszik, hogy a Gyurcsány Ferenc által az őszödi beszédben erősen lepontozott balliberális közgazdászok nem siettek a több pártot is megjárt korábbi pénzügyminiszter álláspontjának támogatására.

Bokros Lajos - Most csak 3 pontja van.

A szomszédunkban háború dúl, Brüsszel elfuserált szankciós politikája előbb hiánygazdasággal, majd lassan hadigazdasággal fenyeget, amit többségünk csak szüleink és nagyszüleink elbeszéléseiből ismer. A magyar kormány idejekorán felismerte, hogy az eddigi recepteken változtatni kell. Ezért vezette be a kormány már tavaly az első árstopot, idén az extraprofitadót és húzta be az energiahordozók uniós szankcionálásánál a vészféket. Ezeknek az intézkedéseknek a hatása talán csak a télen lesz teljesen érthető, amikor az EU többi részéhez képest Magyarország ismét olyan kedvező helyzetbe kerül, mint idén koratavasszal, amikor mi a nyugati országokhoz képest hónapokkal korábban nyithattunk újra a koronavírus-leállás után.

A kormány tehát idejében váltott, a lehetőségekhez képest próbálja a háborús infláció és az EU-nak Oroszországnál sokkal jobban ártó szankciók negatív hatását tompítani. A baloldal viszont a negyedik kétharmad után is maradt a régi. A megújulásról szóló fogadkozásokat felváltotta a pénzért és pozíciókért dúló kenyérharc, az EP-mandátumokról Alaptörvény által tiltott tárgykörről szóló népszavazás. Már nem hallani a “Lemegyünk vidékre!” mantrát sem, legfeljebb a luxemburgi tv szerint “üres” Balatonig jutnak, hogy az “ezer forintos lángoson” szörnyülködjenek.

Megalapozatlan javaslatokkal jönnek.

Gyurcsánnyal nem lehet nyerni! – hangoztatják ellenzékiek és baloldaliak őszinte pillanataikban. A DK oligarchapárt a legtámogatottabb ellenzéki és baloldali erő! – kontráznak a Gyurcsány-párt rajongói. Ez a két állítás egyszerre érvényes, és már többen, sokféle módon próbálták feloldani.

Bajnai Gordon tíz éve egy zöldmezős választási pártot (Együtt) gründolt, amelyben ő és Haza és Haladás Alapítványa a globalizáció nyerteseit; a Milla a fiatalokat; míg a “bohócforradalom” a globalizáció veszteseit hozta volna. Ettől a 2014-es választásokra akkora támogatást reméltek, amely fölöslegessé teszi a baloldali pártokkal való alkudozást.

Ez ugyanúgy nem jött be, mint az utódpárt utódpártjának kihagyása az „összefogásból”, mivel 2013. október 23-án a Műegyetem rakparti gyűlésen a tömegben V-alakban elhelyezett DK-sok „demokraták” meghackelték Mesterházy Attila beszédét teljes baloldali összefogást követeltek, aminek így a DK is része lett.

Elküldik, de marad

Az, hogy 13 évvel hivatalból való távozása után még mindig Gyurcsány Ferenc a magyar politikát meghatározó egyik politikus, komoly teljesítmény. Persze kevéssé a politikai karrierjét negyven éve, a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) funkcionáriusaként kezdő volt miniszterelnök (pozitív), mint sokkal inkább baloldali és ellenzéki politikustársai (negatív) teljesítménye. Sokan és sokszor elmondták már, hogy az ellenzéki pártok Gyurcsány Ferencet “sem kiköpni, sem lenyelni nem tudják”. Most, a negyedik kétharmad hajnalán ismét ez a helyzet.

Csehül állnak.