Galló Béla
Galló Béla politológus

Csak egy trükk

Egyszerű ez, mint a faék, nem kell számítógép hozzá.

Ott, ahol a kormányellenes erőknek szánt nyugati pénzeket szervezik, elgondolkodtak. Végtére annyi mani nincs a világon, hogy azt egyre-másra rosszul kiszemelt emberekbe fektessék bele, a politikai hasznosulás minden reménye nélkül. Márki-Zay Péter nagy lecke volt a nyugati hölgyek-uraknak. Csúnyán megbukott, hiába támogatták őt tekintélyes adományokkal, ráadásul ezt még el is fecsegte, noha az ilyesmit aztán végképp nem szokás, főleg nem összegszerűen. Ő aztán lesheti is az újabb utalásokat.

MZP semmiképp se bizonyult jó választásnak. Bár a fasisztáktól a komcsikig  szinte mindenkit keblére ölelt, mégse kellett a nómenklatúra-burzsoáziának. Túlságosan zajosan kommunikált, nem értette a félszavaikat, nem az ő kutyájuk kölyke volt, na. Márpedig a nómenklatúra gazdasági ereje, királycsináló bólintása nélkül, külsős pénzek ide vagy oda, senki sem lehet ellenzéki király errefelé. 

S királynő sem.

2022-ben éppenséggel Dobrev Klárából akartak királynőt csinálni, minden pozitívumot neki tulajdonítva, amit egy komprádor burzsoázia a saját jelöltjébe csak beleképzelhet. Még az se látszott bajnak, hogy Dobrev egyben Gyurcsányné is. Na és? A férj elementáris politikai elutasítottságát a feleség mássága majd ellensúlyozza. Erre a kétes kísérletükre mégse kerülhetett sor, mert a puding próbáját Márki-Zay, kéz a kézben Karácsony Gergellyel, „önerőből” megakadályozta. Jött a negyedik kétharmados fiaskó, a nómenklatúra tombolt, Gyurcsányék meg családilag elégedetten mosolyogtak. Lám, ide vezet, ha az ellenzék nélkülünk próbálkozik.

Az önzetlen külsős adományozók most új arcot keresnek, hogy megint a bankszámlájukhoz nyúlhassanak.  

Újat, de kit?

A hétvégén ez alighanem eldőlt, avval, hogy az ellenzéki szkanderre a Momentum színeiben Donáth Anna is bejelentkezett.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Dobrev, Donáth, MZP

Vihar egy pohár vízben — leginkább így lehet a baloldali ellenzéken belüli mozgásokat leírni. Az új évadban Donáth Anna visszatér a szappanoperába, hogy az “ellenzékváltó” pólus vezetéséért megküzdjön Márki-Zay Péterrel (MZP) és Karácsony Gergellyel. A rákövetkező évadban majd ennek a cicaharcnak győztese áll ki Dobrev Klárával a dollárbaloldal vezetéséről szóló párharcra. Akit még egyáltalán érdekel ez a sorozat, az a következő egy évben a 2021-es előválasztás ZS-kategóriás remixét “izgulhatja” végig.

A DK egy hosszútávúszó komótosságával tempózik előre: Befészkelték magukat a NER legradikálisabb ellenzékének sarkába, megalakították árnyékkormányukat, rendszeres időközönként leigazolnak egy-két baloldali politikust, és hetente jelentkeznek TV produkcióval. A 2021-es baloldali előválasztáson a DK “jól fordult”: Előbb azzal a Jobbikkal kötöttek szövetséget, amely veszélyes lehetett volna a szavazóbázisukra. Második lépésben pedig a többi baloldali párttal közösen fúrták MZP kampányát, illetve miközben a többiek a baloldali miniszterelnök-jelölt személyére figyeltek, a Gyurcsány-párt háttéralkukkal elrendezte, hogy azon a térfélen nekik jusson a legtöbb parlamenti mandátum.

Az “ellenzékváltó” pólust eddig az az MZP képviselte, aki azért válhatott az előválasztás második fordulójában esélyes jelöltté, mert a Momentum mögé állt, így a játékelméletből ismert Chicken Game játékban Karácsony Gergely csak úgy tudta az “ellenzékváltó” szavazatok közte és MZP közti megoszlását, és ezzel Dobrev borítékolható győzelmét megakadályozni, hogy visszalépett a hódmezővásárhelyi polgármester javára.

Csak egy maradhat.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Térfélcsere

Az energia alapvető hatalmi kérdés, ha a falból egyszer csak nem jön meleg víz, ez a legrosszabb fejlemény, amit egy komoly politikus el tud képzelni. Éppen csak valamivel jobb, ha jön ugyan, de az árát egyre kevésbé lehet megfizetni.

Frans Timmermans szociáldemokrata politikus, uniós bizottsági alelnök, a klímapolitika felelőse, azt találta mondani a minap, hogy a klímapolitikával minden rendben van, az unió egyáltalán nem ludas az energiaárak emelkedésében, a kiút pedig a megújuló energiaforrások arányának növelésében kínálkozik. Állításának első fele több mint vitatható, de most hagyjuk ezt, mert ennél is érdekesebb a második. Oké, növelni kell a kívánatos arányt, de ki állná a zöld cech-et? Ki viselné az aránymódosítás elkerülhetetlen szociális terheit?

Timmermans úr kapásból azt mondja erre, hogy a szociális megfontolások nem írhatják felül az ökológiai szempontokat. Szocdem politikus szájából pár évtizede ez még furának tűnt volna, ma már nem az. A szavazóknak jó lesz tehát tartósan észben tartaniuk, hogy szociális érdekeiket a dolgok jelenlegi állása szerint odafent Brüsszelben nem tartják megfontolandónak. Árat emelnének mind az áram, mind az üzemanyag esetében, hiszen védeni kell a klímát.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke.