A politikában, kül-és belföldön egyaránt egyetlen dolog állandó: a változás. Idejében felismerni, hogy a Halálcsillag éppen célpontot vált: élet és halál kérdése az elszánt, de maroknyi lázadó számára. A változásnak szerencsére vannak elejtett jelei és előreküldött hírnökei. A jelekre figyelve, azokat dekódolva egérutat lehet nyerni, megelőző csapást mérni, esetleg minden erőt a pajzsokra összpontosítani. Amikor a hírnökök jönnek az üzenettel, már bizony késő.

Az európai uniós politika egyetlen birodalma ma Németország. A szofisztikált ám kíméletlen birodalmi gépezet ugyan nem gyorsnaszád, de ha érdekei megváltoznak, egészen biztosan fordulni fog. Ha minden alkalommal megvárnánk, hogy a Sebastian Kurz nevű osztrák csodagyerek-küldönc hozza el nekünk Berlin ultimátumát, nem sok időnk maradna a manőverezésre. Szerencsére azonban a birodalom ragaszkodása az egyszer bevált ejtőernyős offenzívához ma már korántsem működik olyan hatékonyan, mint egykor a Maginot-vonalnál. A mai német ejtőernyősök ugyanis, mint Martin Selmayr vagy Donald Tusk, elnehezedtek, esetlenné váltak, nagy puffanással és porfelhővel érnek földet.

Donald Tusk vezetékneve annyit tesz magyarul: agyar. A lengyel politikus hazájában egykor gyakran viccelődtek vele, hogy a volt miniszterelnök neve kiválóan illik a politikájára: kíméletlen harcos, aki a cél érdekében bárkit felöklel. Még olyan is volt, hogy Orbán Viktorral emlegették egy lapon. Tusknak azonban, úgy tűnik, csak a harcos természete maradt meg, agresszív energiájának viszont már mások adnak irányt a saját érdekeiknek megfelelően.

Április 1-én ugyanis alig burkoltan a vírushoz hasonlította Orbán Viktort és a magyarokat is. "Képes-e az unió túlélni? Az elmúlt húsz év alatt először vannak komoly kételyeim, hogy ez megtörténik-e. Néhány politikus és néhány társadalom úgy viselkedik, mint egy vírus, nem pedig úgy, mint az oltás. Az EU felépítése nagyon nehéz volt. A megtartása pedig folyamatos erőfeszítést és jó szándékot igényel. A lerombolása pedig egy másodperc tört része alatt bekövetkezhet. Ha a Brexit, Kaczyński, Orbán, vagy Trump logikája győz, lehet, hogy az EU nem éli túl" – mondta.

Mai kérdésünk: Önök szerint ki ihlette meg Tuskot?

Az Európai Néppárt elnökének üzenete világos: itt az ideje, hogy az EPP-t alkotó jobbközép pártok a baloldalon keressenek új szövetségeseket a kormányzáshoz.

Régóta sejthető, hogy az Európai Néppártban vannak olyan politikusok, akik a radikális baloldal felé is hajlandóak nyitni, és keresik a szövetségkötési lehetőségeket. A boszorkánykonyhát, ahol elkezdték kikotyvasztani ezt a keserű főzetet, Ausztriának hívják. Sebastian Kurz kancellár néhány napja jelentette be, hogy az Osztrák Néppártnak és a Zöldeknek sikerült megállapodniuk a kormányalakításról. Kurz maga is elismerte, hogy két egymástól nagyon távol álló párt programját hangolták össze, aminek eredményeként született meg a közel 300 oldalas kormányprogramnak becézett kompromisszumgyűjtemény. A konzervatív-zöld koalíció előkészületei már Németországban is zajlanak: nem a véletlen műve, hogy a mainstream nyugati média már most azt szajkózza, hogy a 2021-es választás esélyese Angela Merkel CDU-ja és a Zöldek, akik között már-már elkerülhetetlen a koalíciókötés. A német Die Welt napilap túláradó örömmel üdvözölte az osztrák ÖVP-Zöldek koalícióját: „Olyasvalami történik a szomszédunkban, amiről az itt élők még csak álmodoznak. […] Egy új politikai korszak nyitánya, amelyet két Európa-párti politikai erő hoz létre, akik a nemrégen tartott választáson egyértelmű győztesekként emelkedtek fel.”

Sebastian Kurz kancellár és Werner Kogler, a Zöldek listavezetője.

Hogy mennyi múlik egy választáson, azt mi sem mutatja jobban, mint a 160 000 migráns szétosztását célzó, “vészhelyzeti” kvótáról szeptember 22-én tartott szavazás és a minapi csúcstalálkozó közötti különbség. Előbbin az előző lengyel kormány még a kötelező kvóta mellé állt, így akadályozva meg a blokkoló kisebbség létrejöttét, és Merkel kancellár politikájának látványos bukását. Az új lengyel kormány már a magyar álláspontot erősíti, így most hétvégén már csak a bevándorlást támogató 8 ország vezetője tartott külön tanácskozást, ahol évi 500 000 bevándorló szétosztásának lehetőségét vizsgálták.