A 20. századi magyar történelem mementó-gyűjtőhelyén, a Szabadság téren jelenleg két, egykori amerikai elnök szobra áll: Ronald Reagané és George H. W. Bushé. Reagan a végső győzelemig tartó háborút indított a kommunizmussal szemben, Bush pedig bepofozta az elődje által mesterien lekészített labdát - már ami a dolgok PR-részét illeti. A szobrot ugyanis nem azért kapták, mert bármilyen módon szabadságot adtak, adományoztak, ajándékoztak volna Magyarország polgárainak. Hanem azért, mert inkább segítették, de legalábbis nem akadályozták a magyar nép szabadságért és önrendelkezésért vívott küzdelmét. És mert a sorsfordító időkben, a diadalmas progresszió kultikus félistene, Barack Obama szavajárását parafrazeálva, a történelem jó oldalára álltak: a szovjet birodalmi diktatúrával és a megnyomorító kommunista ideológiával átellenes pontra. Bár ez utóbbi ma nekünk, a rendszerváltás utáni közép-európai nemzedék tagjainak akár természetesnek is tűnhet, érdemes emlékeztetnünk magunkat: mind a hazai, mind az európai és észak-amerikai vezető politikusok egész garmadájának alapvető értékrendjéből hiányzik ez az egyszerű, de nagyszerű distinkció: ne mentegesd a kommunizmus bűneit („jót akartak”), és ne mosd össze a tetteseket az áldozatokkal. Nem oly nehéz, sokan mégsem képesek megugrani.

Mr. Beannek igaza van. A Cancel Culture leginkább a középkori csőcseléknek tartott látványos kivégzésekre emlékeztet és azt üzeni: így jártok ti is, ha átlépitek a határt. A globalista elit nem a büntető törvénykönyv alapján, hanem a hatalmára való veszélyesség alapján szabja ki a büntetést.

A Brexit és Donald Trump fő bűne az, hogy a szabad világ két legerősebb államában mutattak a mainstreamhez képest működőképes alternatívát. Ez főben járó bűn a globalisták szemében, ezért kell most példát statuálni. A teljes eszköztárat bevetik, és a hivatalából távozó elnökön állnak kicsinyes bosszút. Nézzük sorjában.

Donald Trump azért sem ismerte el választási vereségét, mert egy alfahím, és úgy akart a nagypolitika színpadjáról távozni, ahogyan arra fellépett: harcosként. Tábora november 3-a után sem széledt szét, a georgiai pótválasztás is szoros eredményt hozott. A Trump által alapított Save America politikai akcióbizottság a választás után (!!!) 200 millió dollárt gyűjtött, ami szép summa. Trump az elit számára továbbra is veszélyes maradt.

Elindult egy mozgalom.

Az elnökválasztást meghatározó fontos hírek jellemzően csak utólag jelennek meg a médiában és nem a politika rovatban. A Mozgástér blog olvasói hozzászokhattak, hogy itt másoknál korábban és mélyebben ismerhetik meg a folyamatok hátterét. Nézzünk tehát az amerikai elnökválasztás kulisszái mögé!

2024: Four more years!

A mainstream média önmagát beteljesítő jóslatként jó előre kihirdette Joe Biden győzelmét. A választás kimenetele szempontjából legfontosabb államokban a választás napi eredményét megfordító, visszaélésgyanús eseteknél a bizonyítási kényszer a vádlónál van, így amit Trump ügyvédei nem tudnak bizonyítani, az csak gyanú és nem választási bűncselekmény.

Donald Trump ezt a választást várhatóan elveszíti, ezért a Fehér Házat és az atomkoffert január 20-án átadja utódjának. A nagy kérdés az, hogy vele az általa és politikája által előhívott konzervatív populizmus, a trumpizmus is eltűnik-e? A mainstream ebben reménykedik és mindent meg is tesz ennek érdekében. Nem tűrnek vonzó alternatívát. A Twitter már be is jelentette, hogy január 20. után már nem “kivételeznek” Trump bejegyzéseivel. Demokratapárti szakértők már azt nézik, hogy a Trump-szavazók új kedvencét, a cenzúra moderáció nélkül működő Parler-t milyen ürüggyel tiltassák ki az alkalmazások közül.