A DK egy hosszútávúszó komótosságával tempózik előre: Befészkelték magukat a NER legradikálisabb ellenzékének sarkába, megalakították árnyékkormányukat, rendszeres időközönként leigazolnak egy-két baloldali politikust, és hetente jelentkeznek TV produkcióval. A 2021-es baloldali előválasztáson a DK “jól fordult”: Előbb azzal a Jobbikkal kötöttek szövetséget, amely veszélyes lehetett volna a szavazóbázisukra. Második lépésben pedig a többi baloldali párttal közösen fúrták MZP kampányát, illetve miközben a többiek a baloldali miniszterelnök-jelölt személyére figyeltek, a Gyurcsány-párt háttéralkukkal elrendezte, hogy azon a térfélen nekik jusson a legtöbb parlamenti mandátum.
Az “ellenzékváltó” pólust eddig az az MZP képviselte, aki azért válhatott az előválasztás második fordulójában esélyes jelöltté, mert a Momentum mögé állt, így a játékelméletből ismert Chicken Game játékban Karácsony Gergely csak úgy tudta az “ellenzékváltó” szavazatok közte és MZP közti megoszlását, és ezzel Dobrev borítékolható győzelmét megakadályozni, hogy visszalépett a hódmezővásárhelyi polgármester javára.
Csak egy maradhat.
Volt itt már minden! 2014-ben külön indulás, 2018-ban részleges koordináció, 2022-ben teljes összefogás, a baloldalnak mégsem sikerült hatalomra jutni. Az utódpárt utódpártja, a DK most a vereség utáni gyászmunka terén újít, és az okok őszinte feldolgozása a Gyurcsány-házaspár politikából való visszavonulása helyett előre menekül. A pártelnök persze már a kampányban jó előre kijelölte a háborúpárti politika felelősét, amikor Márki-Zay Pétert (MZP) “kapitánynak” nevezte, hogy a választás estéjén elmondhassa: “végül azok, akik rá bízták a hajó sorsát, azt gondolják, hogy talán nem ez a legjobb kapitány.”
A nyári uborkaszezont kitöltötte a Facebookon naponta habosított “készülődés”, ami az őszi politikai szezon kezdetén egy mínuszos hírré sorvadt országjárásba, majd a fő attrakciónak számító árnyékkormány megalapításába, és ezt követően egy kongresszusba torkollott. A kongresszus köszöntésére időpontja körül regisztrálták tízezredik, naná, hogy fiatal párttagjukat. Az események ekkor felgyorsultak: immáron “kudarcos projektnek” tekintették az elmúlt tíz év ellenzéki politizálásának legnagyobb innovációját, előválasztást; megalakult az árnyékkormány; az IDEA Intézet kétszámjegyűre mérte a DK-t és még egy fővárosi momentumos polgármester is átigazolt.
Régi idők új mozija.
Ha diktatúra van, nincs árnyékkormány, ha van árnyékkormány, nincs diktatúra. (Eme alapfokú összefüggést az Európai Parlament számos képviselőjének sem ártana rögzítenie, mielőtt Magyarországot nyüstölendő, szólásra emelkedik.)
Ámbár a politikai propagandában fölösleges a koherencia. Csak gyengíti az üzenetek hatásfokát. Sulykolni, sulykolni, és megint csak sulykolni, miként azt már genosse Goebbels is ajánlotta, mondván, így akár magamról is bemesélem nektek, hogy daliás, szőke, kékszemű árja vagyok.
Másfelől logikus persze, hogy a "baloldal" ritmikusan ismétlődő – de most aztán már tényleg igazi – „megújulása" momentán Dobrev Klára árnyékkormányába torkollik.
Mi másba torkollhatna?