Gyurcsány izgése most elsősorban az MSZP ellen irányul, szeretné azt sugallni, hogy pártja sokkal alkalmasabb a demokratikus ellenzék irányítására, mint a szocik vezetése. Lám, sejthette ezt Martin Schulz is, merthogy az Európai Parlament minap hazánkban járt szocialista elnöke nemcsak Tóbiásékkal, hanem állítólag vele is találkozott, ami némi nagyvonalúsággal akár így is magyarázható. Ráadásul a DK és az MSZP között bizonyos szemszögből nincs is akkora különbség, már csak azért sem, mert mindketten Orbán távozását akarják, üzeni a szocialisták szimpatizánsainak Gyurcsány, tudván tudva, közöttük is lehetnek ám az ő nyomulására fogékonyak.

Pár hónappal a választás előtt a Republikon kutatásának publikálásakor senki nem gondolta volna, hogy a 30 százalékos ismertségű Kész Zoltán hozhatja a mandátumot abban a választókerületben, amelyet korábban Navracsics Tibor toronymagasan nyert. A tárgyalt kutatás ugyanakkor azt is megmutatta, hogy az ismertségi problémákkal küzdő Késznek  kedveltsége azok körében, akik ismerik magas, szimpátia-indexe nem elhanyagolható. Ugyanezen kutatás jelezte azt is, hogy bár a megkérdezettek szerint helyben a dolgok elismerésre méltóan folynak, jelentős többségük szerint Magyarországon rossz irányba mennek a folyamatok. Azaz: ha és amennyiben a kormánnyal kapcsolatos ellenérzések dominálnak majd a választás kapcsán, akkor megfelelő mobilizáció mellett éles lehet a verseny, ha viszont a helyi ügyek „haladása”, Veszprém fejlődése lesz a fontosabb tényező – ahogyan a Fidesz ezt próbálta is kidomborítani, kiemelni Veszprémet a közhangulatból –, akkor a rá jellemző mobilizációs képességével inkább a jobboldal nyerhet. A végeredmény ismert, s lám a decemberben még nem látott jobboldalon belüli és környéki konfliktusok csak erősítették azt, hogy nem a helyi fejlesztések irányáról szól majd a kampány.