Volt itt már minden! 2014-ben külön indulás, 2018-ban részleges koordináció, 2022-ben teljes összefogás, a baloldalnak mégsem sikerült hatalomra jutni. Az utódpárt utódpártja, a DK most a vereség utáni gyászmunka terén újít, és az okok őszinte feldolgozása a Gyurcsány-házaspár politikából való visszavonulása helyett előre menekül. A pártelnök persze már a kampányban jó előre kijelölte a háborúpárti politika felelősét, amikor Márki-Zay Pétert (MZP) “kapitánynak” nevezte, hogy a választás estéjén elmondhassa: “végül azok, akik rá bízták a hajó sorsát, azt gondolják, hogy talán nem ez a legjobb kapitány.”

A nyári uborkaszezont kitöltötte a Facebookon naponta habosított “készülődés”, ami az őszi politikai szezon kezdetén egy mínuszos hírré sorvadt országjárásba, majd a fő attrakciónak számító árnyékkormány megalapításába, és ezt követően egy kongresszusba torkollott. A kongresszus köszöntésére időpontja körül regisztrálták tízezredik, naná, hogy fiatal párttagjukat. Az események ekkor felgyorsultak: immáron “kudarcos projektnek” tekintették az elmúlt tíz év ellenzéki politizálásának legnagyobb innovációját, előválasztást; megalakult az árnyékkormány; az IDEA Intézet kétszámjegyűre mérte a DK-t és még egy fővárosi momentumos polgármester is átigazolt.

Régi idők új mozija.

Lezajlott az MSZP várva várt sokadik személyzeti megújulása, végre kiderült, most éppen ki fogja majd a szocikat a politikai elfekvőből kivezetni.

Pontosabban, kik.

Merthogy megint ketten veselkednek neki. Egyikük a kipróbált, az intellektuális skálán madame Curie-től tisztes távolságra eső mademoiselle, a másik meg egy derék, javakorabeli munkásember, aki, ha kell, látványos fizikai akcióktól sem riad vissza. (Elődje észrevétlenül, ahogy létezett – érdemei el nem ismerése mellett – csöndben, halkan távozott.)  

Ha diktatúra van, nincs árnyékkormány, ha van árnyékkormány, nincs diktatúra. (Eme alapfokú összefüggést az Európai Parlament számos képviselőjének sem ártana rögzítenie, mielőtt Magyarországot nyüstölendő, szólásra emelkedik.)

Ámbár a politikai propagandában fölösleges a koherencia. Csak gyengíti az üzenetek hatásfokát. Sulykolni, sulykolni, és megint csak sulykolni, miként azt már genosse Goebbels is ajánlotta, mondván, így akár magamról is bemesélem nektek, hogy daliás, szőke, kékszemű árja vagyok.

Másfelől logikus persze, hogy a "baloldal" ritmikusan ismétlődő – de most aztán már tényleg igazi – „megújulása" momentán Dobrev Klára árnyékkormányába torkollik.  

Mi másba torkollhatna?

Az uborkaszezonban a baloldal egyedül volt a színpadon, mégis felsült a produkciójával. Már a rendkívüli parlamenti ülésnap összehívása is sokakat megrémisztett, mivel azt hitték, hogy az április 3-án történelmi vereséget elszenvedő baloldal pártjai ismét összeállnak. A hat párt által felhozott hat javaslat leginkább a kormány háborús inflációt fékező intézkedéseire való megkésett reakció és se nem valós alternatíva, se nem eredeti ötlet. Azt még a baloldali sajtó is megírta, hogy a felhozott javaslatok megalapozatlanok, mert nincsenek költségvetési javaslatokkal ellentételezve.

Az a tény, hogy még ezt a vérszegény produkciót is sikerült két párhuzamos népszavazási kezdeményezéssel beárnyékolni, nem csupán a baloldalon belüli koordináció hiányát mutatja, hanem a politikai érzékét is. Az nagyon látszik, hogy a két javaslattevő, Ujhelyi István és Gyöngyösi Márton görcsösen ragaszkodik EP-mandátumához, amit 2024 után is szívesen megőriznének. Ujhelyinek már nem akar pártelnök lenni, annál érdekesebb Gyöngyösi produkciója, aki Brüsszelből, “távvezérléssel” irányítja pártját. Most erre a népszavazási kezdeményezésre futotta, ami mögül előbb a DK, majd a Momentum hátrált ki.

A baloldal sokadik lebőgésének csendjébe mondta be Bokros Lajos az “államcsődöt”, ami leginkább az ellenzékiek álma, semmint valós veszély. Látszik, hogy a Gyurcsány Ferenc által az őszödi beszédben erősen lepontozott balliberális közgazdászok nem siettek a több pártot is megjárt korábbi pénzügyminiszter álláspontjának támogatására.

Bokros Lajos - Most csak 3 pontja van.