Lejárt szavatosságú, tesze-tosza férfiak erre nem alkalmasak, új „mesterterv” szükségeltetik. Nők kellenek ide a macsó Orbán ellen, nem mindegy persze, milyen nők.

Ajtón koppanó, földön hasaló hölgyek nem jöhetnek szóba, nekik a „nyelvhejességet” illett volna abszolválniuk, mielőtt népboldogításra adták a fejüket. Az MSZP tehát kilőve, de Szél Bernadett se tűnik már nyerőnek, őt egyébként is másra találták ki annak idején.

Most majd a K und K projekt kerül előtérbe, a Klára és „Katka” duett.

Atlétikai stadion, kórház, valamint kulturális központok nem épülhetnek Budapesten. Épülnek-szépülnek viszont a zuglói parkolóórák, igaz, egy nyolcvanezer rendbeli csalás miatt elítélt vállalkozó kivitelezésében.

Kispesten tovább hajthat a negyvenéves nyugdíjazásra a havi többmilliós fekete jövedelmet szedő fiatalos, pörgős (!) csapat. Az erkölcsi megújulás igénye Győrben ki lett elégítve, így Kispesten és Budaörsön már nem maradt tennivaló.

És ami a legfontosabb, a „felszabadított” Budapesten gombamód szaporodó alpolgármesteri, vezető tisztségviselői és felügyelőbizottsági pozíciók lehetőséget adnak a Gyurcsány- és a Demszky-csapat jól bevált tagjainak, hogy újból megmutassák, mit tudnak.

Draskovics Tibor, Gyurcsány pénzügy-, majd igazságügyi minisztere például a BKK igazgatóságának elnöki székét kapta meg. De megemlíthetjük a Demszky-veterán Atkári Jánost is, aki a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. Igazgatóságában kapott helyet. És nem maradhat ki a sorból az '56-os forradalmat ellenforradalomnak minősítő Havas Szófia egykori fővárosi szocialista képviselő sem, aki a Fővárosi Közgyűlés Emberi Erőforrások és Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának lett a tagja.

Hogy is nélkülözhette az elmúlt kilenc évben az ország fővárosa ezt a szakértelmet és ezt a szilárd erkölcsi normarendszert?

Ne legyenek kétségeink, ők továbbra is a nagy terven dolgoznak: határvédelem helyett határ” menedzsmentet” akarnak. Magyar határvadászok és honvédek helyett Frontexet. Jogi határzár helyett a “menekülők” befogadását és (kötelező) szétosztását.

Gyurcsányné szerint Magyarország “egyre távolodik” Európától. Egy viszonylatban biztosan, hiszen nálunk nincsenek no-go zónák; nem kell attól félnünk, hogy fényes nappal metró, vagy vonat elé löknek minket; autóval vagy kamionnal hajtanak a tömegbe; esetleg késelés áldozatává válunk.

Képzelgésnek tartja a migrációt. 

„Ami a két baloldali párt összeolvadását illeti, tisztességes, a két párt vezetőinek és tagjainak egyenjogúságát biztosító feltételekkel ezt örömmel támogatnám. Szívesen dolgoznék újra együtt azokkal a volt kollégáimmal, barátaimmal, akikkel osztoztunk a korábbi sikerekben. Az utóbbi években is örömmel vettem részt azokban az akciókban, rendezvényeken, amelyeket a két párt szervezetei közösen hirdettek meg. A jelenlegi parlamentben nem látok olyan pártot, amely közelebb állna hozzánk, mint a Demokratikus Koalíció.” 

Világos beszéd.

Amióta Gyurcsány – pontosabban az Apró-klán, melynek ő csak az egyik tagja – immár kívülről zsizseg ott a 2010-ben lejtőre került MSZP körül, a szocik egy része úgy van ezzel, mint Móricka a nemiséggel. Mindenről az jut az eszébe, szívesen engednének is a csábításnak, de nem tudják, hogyan fogjanak hozzá.

Kovács László tudja.

Egyesülni kell, egyesülni jó, egyesülni hasznos.

Bagatell, hogy a 2010-es indítólökést a szakadék felé döntő mértékben éppenséggel Gyurcsány hat éves kormányzati dilettantizmusa készítette elő, bagatell, hogy 2011-ben úgy szakadt ki a pártból, hogy kilenc kísérő mellett az egcájg egy részét is átcsoportosították, bagatell, hogy azóta egyetlen gondolata se volt, ami ne a saját hatalmi comeback-jére vonatkozna.

Ez persze szíve joga, hiszen politikus.

Ugyanakkor Kovács László is az.