„…a zsarnokság igazi drámája nem a politika nagy színpadán játszódik le – ez a dráma sokkal megrázóbb, mint a közéleti színjátékok szavai és gesztusai… az anya fájdalma mélységesebb, ijesztő nyugalma fölfoghatatlanabb Rachel vigasztalan gyászánál.” (Joseph Conrad)
Épp egy hónap telt el azóta, hogy hajnalra virradva Forgószél fedőnév alatt, az áruló Kádár és Münnich hívására Budapest utcáit elözönlötték a szovjet tankok. A kormány már nem volt a helyén, a heves harcokban százak sebesültek meg és veszítették életüket. Bár a munkástanácsok és egyes forradalmi csoportok még tartották magukat, megkezdődött a véres megtorlás, miközben százezrek indultak a nyugati határ felé, hogy idegenbe kényszerülve „nevükről lehulljon az ékezet”.
