Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Gyurcsány letakarította a pályát a baloldalon

Ha valakinek eddig kérdéses lett volna, hogy kinek a forgatókönyve szerint zajlik ez az előválasztás, annak az egyéni választókerületek ellenzéki leosztása után már nem kell tovább gondolkodnia.

Gyurcsány Ferenc sikeresen megsemmisítette az összes többi ellenzéki pártot, ehhez pedig ők statisztaként asszisztáltak. A 2018-as választásokon a listán alig több mint 5 százalékot szerző DK viszi a nyerhető körzetek közel felét, a legutóbb együtt 30 százalékot gyűjtő Jobbik, a Momentum, és az LMP pedig eltűnt a térképről. Vitt még persze körzetet az MSZP is, de a 2019-es önkormányzati választások óta azt is tudjuk, hogy melyik frakcióban fognak kikötni ezek a képviselők a jövő évi választás után.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Apróság

Két legyet ütni egy csapásra, szakállas politikai trükk, többek közt Lenin is igen eredményesen gyakorolta.

Amikor 1917-ben a mérsékelten szocialista Kerenszkij oktondi módon a háború folytatása mellett döntött, Lenin rögtön észrevette a kínálkozó dupla lehetőséget. Béke-propagandát indított erőteljesen, miközben hajszálpontosan tudta, hogy a folytatás minden egyes pillanata a bolsevikok kezére játszik. A főleg parasztkatonákból álló elcsigázott orosz seregek pokolba kívánták már a háborút, ő pedig jó érzékkel kiadta azokat a jelszavakat – " Béke, földosztás, szovjetek" – amelyekkel mindkét lehetőséget kiaknázhatta. Utóbbiról a muzsikok ugyan nemigen tudták, mi fán terem, de az első kettő telibe talált. Hamarosan jött is '17 októbere: a jövőt ily módon a Kerenszkij és Lenin közötti tálentum-különbség billentette el, mint tudjuk, az utóbbi javára.

Mutatis mutandis, Index-ügyben itt és most szintén két dongó zümmög a levegőben.
Az egyik az ellenzéki pártok közötti csípési sorrend mielőbbi eldöntése, aminek eminens mozzanata, ki milyen felületet birtokol az internetes médiában. Ha az Index eddig inkább a Momentumhoz húzott,  innentől – tessék jól figyelni – a DK-hoz húz majd. Persze a közös gyűlöletplatform meglesz, hogyne lenne, ez lévén ma a liberális minimum, ám léteznek emellett pluszpontok is. Ki gyűlöli a legsárgábban Orbánt, ki mondja rá a legszaftosabbakat, ki lenne erre a  g....-re a legveszélyesebb? Stb.
Szóval szép és nemes küzdelmek egész sora van még hátra addig, amíg el nem dől, ki is az első lúd az ellenzéki brancsban. (Az MSZP régóta a hátsó sorokban gágog már, miközben hatvan pluszos törzsközönsége szíve szerint inkább a hasonszőrű DK-hoz idomulna a juventokrata, ámde mérsékelt politikai okosságú Momentum helyett.)


Másnapok a simicskai péntek után

Hatással lesz-e a konfliktus hosszú távon Gyurcsány Ferenc retorikájára és a DK politikájára?

„Nagyon elfáradt és türelmetlen emberek” – vélekedik Gyurcsány Ferenc a Jobbik-szavazóiról az Origónak adott interjújában. Olvasva a beszélgetést, szembetűnő, hogy az egyébként „mindig” türelmes korábbi miniszterelnök a 2016-ra előre hozott választások erőteljes hangoztatása után ismét egy kontemplatív, integrátor, „haza bölcse” hangszerelésben játszik. Kétségkívül váltás az utóbbi időkben megtapasztalt Gyurcsányhoz képest. Az elemző szalad is ilyenkor értelmezni a váltást, mintha Gyurcsány néha még működő helyzetanalízis-képessége és az abból fakadó politikai pragmatizmusa által életre hívott szerepváltása újdonsága lenne a saját „pályaútját” illető­en is. Gyurcsány koncentráltabb pillanataiban érzékeli, hogy létezik egy Magyarország az április hatodikaiak táborán túl is, bár saját magára nézve mindebből sok nem következik, hiszen ahogyan Őszöd után az emblematikus szövege ellenére (a gyurcsányi-progresszív Szembenézés c. dokumentum) sem rá volt szabva az integrátorszerep, úgy ma a politikai közösség szintén nem tőle várja az országegyesítő mondatokat.


Gyurcsány és a politikai trollkodás

Tájkép csata után: a baloldali ellenzék pártjai – 2. rész

A Jobbikot leszámítva az ellenzéki oldalon egyetlen olyan párt van ma, amely a pártszerű működés jeleit mutatja fel, a Demokratikus Koalíció (DK). Láthatóan hajt az országos lefedettségre – legalábbis sajtóértesülések szerint a több mint 10 000 feletti taglétszám ennek a jele –, tulajdonképpen rendszeresen mobilizálható, bár leginkább főváros-centrikus, tüntetésképes aktivistahálózattal bír, egyúttal van vezetője – ez ma egyetlen baloldali-liberális pártról sem mondható el –, aki pártjában teljes mértékben elfogadott és láthatóan kontroll alatt tartja saját stábját és párttagságát. A DK heterogén összetétele ellenére kiszámíthatóan mozog, a Magyar Bálint képviselte „elmélet” (maffiaállam) pártos képviselője. Anti-orbánizmusban kihívója nincs, sajátos politikai pragmatizmusára a többi baloldali nem találja a megoldást. Politikájának fő tartalmi iránya egy Európánál is európaibb önkép, illetve minden egyes szakpolitikai téma kormány/rendszerellenes politikai kérdéssé konvertálása. A DK a 2010 utáni politikai helyzet antitézise. Emellett közpolitikailag amuzikális, sőt, a 2000-es évek modernizációs történetéhez képest egyelőre semmiféle új politikai innovációt felmutatni nem akaró szervezet. A DK szakpolitikai érdektelensége ellenére gazdaságpolitikai programja alapján jobbra áll a PM-től, MSZP-től, az Együtt-höz közelebb, és társadalompolitikai tekintetben szintén nem a bal szélen van. Leginkább egy balközép párt, amelynek viszont olyan újdonsült „romaszakértője” van, mint Debreczeni József, akinek „téziseit” Niedermüller Péter DK-s EP-képviselő aligha osztaná meg egy plenáris ülés alkalmával.