Gyorsan kiterjesztették ezt Latin-Amerikára is, mintegy „igazolva” az USA összkontinentális expanzióját, sőt később még szélesebben értelmezték Monroe-t. A 20. század végén a szovjet birodalom bukása után immár az lett a vezérlőelvük, hogy legyen az egész világ amerikai, legalábbis ami a kívánatos értékeket illeti. Fukuyama szolgálatkészen erről vizionált, amikor nagyvonalúan „befejezte” a históriát, a filozófia magaslatáról ítélve oda a győzelmet Amerikának. A nemzetközi politikai viszonyok elmélete ennél azért óvatosabb és szerényebb volt: ezt a – recsegő-repedező – globális fejleményt nevezi „egypólusú világnak”.

Miért szurkolnak a világ fővárosaiban olyan sokan Donald Trump újraválasztásáért? Például a Trump-doktrína folytatása miatt, amely éles szakítás a háborúra és demokráciaexportra épülő Clinton-Soros doktrínával.

Steve Bannon: "Orbán Viktor Trump volt Trump előtt."

Nézzük előbb a — remélhetően — múltat. A Clinton és Bush családok által képviselt washingtoni mainstream és a Soros György által képviselt spekulációs tőke közös doktrínája a hitelkihelyezésre neoliberális “értékekre” hivatkozva, kőkemény geopolitikai és stratégiai érdekek mentén avatkoztak be a Világ dolgaiba. Ennek eredménye azonban Kína, Törökország és Irán erősödése lett.