Máthé Áron
Máthé Áron történész

Három évtized – küzdelem a magyar szuverenitásért

„Tetszettek volna forradalmat csinálni” (Antall József)

Antall József, a kommunista diktatúra bukása utáni első szabadon választott országgyűlés 5. ülésnapján a következőket mondta:

„Vannak honfitársaink közt olyanok, akik még alig-alig fogták fel, mert aligha foghatták fel körülményeik folytán, hogy ütött a nagy változás órája, hogy Magyarországon forradalom zajlott le, amely ha követel is még lemondást és türelmet, mégis mindnyájunk számára az emberi jogok teljeskörű szabadságát hozza el, az egyéni és nemzeti méltóság helyreállítását, a tehetség és a jobbra törekvés kibontakozását ígéri, és véget vet a kettős nyelv, a hazugság és az elhallgatott igazságok négy évtizedes országlásának. Itt vannak azok a honfitársaink is, akik átérezték a közelmúlt eseményeinek jelentőségét, akik cselekvő részesei voltak az elmúlt két esztendő békés forradalmának, de ha hisznek is benne, olykor lassúnak, tétovának érezték. A békés forradalomhoz belátásra volt szükség, a hatalom és az ellenzék együttes igyekezetére, a végletek elkerülésében. Tisztelt Ház! Ami az elmúlt két évben történt, ez páratlan a mai történelmünkben, de egész Európa történetében sem akad sok párja. Rendkívüli tudatossággal és keménységgel, mégis egyetlen csepp vér ontása nélkül vittünk végbe egy forradalmat, úttörőként és példaként egész térségünk számára. S ezt így tartja számon a világ.”

Vajon hol van akkor az igazság? Volt forradalom, vagy nem volt forradalom? Érdekes módon a manapság az önmagát kritikai értelmiségiként meghatározó liberális, nemzetközi értelmiség hazai tagozatának két fő képviselője, Konrád György és Szelényi Iván hasonlóan vélekedett. „Értelmiség és dominancia a posztkommunista társadalmakban” című esszéjükben 1992-ben megállapították: „Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a közelmúlt változásait a lassúbb és csendesebb »alulról jövő forradalom« készítette elő, amely az 1960-as évek óta fokozatosan aláásta a kommunista rendszert. A hirtelen politizálódott és radikálissá vált magyar értelmiség napjainkban gyakran türelmetlen a társadalom vagy a »tömegek« értetlensége miatt. Az újonnan megalakult politikai mozgalmak vagy pártok valóban sűrűn szembetalálják magukat az emberek fenntartásaival, sőt a teljes közönnyel is.”


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A németek háromnegyede nem mer nyilvánosan politizálni

Miközben Magyarországot „demokrácia-eljárásnak” csúfolt politikai kirakatperbe fogják, számos nyugat-európai országban enyhén szólva is furcsa dolgok történnek.

A közösségi oldalak cenzúrája, a politikai ellenfelek jogi vegzálása, a politikai korrektségbe csomagolt véleményterror megtették hatásukat. A válaszoló németek háromnegyede nem mer nyilvánosan politizálni.

Amikor a rendszerváltó országok polgárait harminc éve a demokráciáról kérdezték, a többpártrendszer és szabad választások után rögtön a véleményszabadság jutott eszükbe. Ez a jog az amerikai alkotmányban is kiemelt helyen szerepel, nem véletlenül büszkék rá Donald Trump országában.

A vén kontinensen azonban más módi járja. Amióta Angela Merkel és a Facebook ura, Mark Zuckerberg egy New York-i találkozóján véletlenül bekapcsolva maradt egy mikrofon, pontosan tudhatjuk, hogy a kancellárnak nem tetszik a közösségi oldal „ellenőrizetlensége”. Berlin hozott is egy törvényt, ami akár 50 millió euró büntetéssel is sújtja a nagy elérésű közösségi oldalak üzemeltetőit, ha azok „gyűlöletbeszédnek” adnak teret. Ennek fogalmát persze a mainstream határozza meg, például a Soros György és mások által bőkezűen finanszírozott Correctiv.

Dolgoznak rajta.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Választás osztrák módra

Jóllehet az eredmények már nyilvánosak, ebben a pillanatban is több millió osztrák választópolgár ül az internet és a tévé előtt, izgatottan várva, hogy kire is szavazott.

Az úgynevezett „eredmények” persze már nyilvánosak, csak éppen azt nem lehet tudni, jobb- vagy baloldali kormány alakul. Tudniillik az osztrák pártok a választások előtt eltitkolták, kivel terveznek koalícióra lépni, és kivel utasítják el az együttműködést. A tegnapi voksolás fényében lehetséges, hogy Ausztriában egy markáns jobboldali kormány alakul az osztrák Néppárt és a Szabadságpárt koalíciójával, de ugyanilyen erővel az is elképzelhető, hogy baloldali-liberális vezetése lesz az országnak. Minden attól függ, hogy kivel köt koalíciót a Néppárt: a 22 százalékos szocialistákkal, a 16 százalékos Szabadságpárttal vagy a 14 százalékos Zöldekkel? Ezt ugyanis Kurzék nem kötötték előre a néppárti választók orrára.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Brüsszel előre menekül

Az európai liberális elit pezsgőt bontva ünnepli, hogy sikerült megakadályoznia a bevándorlás-ellenes erők kormányalakítását Olaszországban. Örömük azonban nem lesz hosszú életű.

A március 4-i választáson az olaszok világos döntést hoztak. Elegük lett a Brüsszel kívánságait feltétel nélkül kiszolgáló establishment elitből. Elegük lett abból, hogy az olasz gazdaságot megfojtja a németeknek kedvező erős euró, és elegük lett a bevándorláspárti NGO-k és az embercsempészek által működtetett „mediterrán taxiból” is, ami több százezer illegális migránssal árasztotta el az országot. Az olaszok választottak, és a bevándorlás-ellenes, euroszkeptikus erők szereztek többséget a voksoláson.

Az olaszok döntése azonban nem nyerte el Brüsszel és Berlin tetszését, így az establishment elithez tartozó olasz államfő visszavonta a bevándorlás-ellenes erőknek adott kormányalakítási megbízást, és inkább egy korábbi IMF-es vezetőt, Carlo Cottarellit bízta meg egy „szakértői” kormány megalakításával. „Miért nem mondjuk ki, hogy ebben az országban teljesen felesleges választásokat tartani, mert a hitelminősítő ügynökségek és a pénzügyi lobbi dönt a kormányzatról.” – kommentálta a fejleményeket Luigi Di Maio, a választásokon győztes 5 Csillag egyik vezetője. És valóban, egészen pontosan ez történt Olaszországban: a nemzetközi piacok kívánságára hivatkozva félresöpörték egy demokratikus választás eredményét.

Carlo Cottarelli közgazdász, a Nemzetközi Valutaalap egykori magas beosztású munkatársa.