Miért kell ezt a fontos kérdést szinte kizárólag az aktuálpolitika szemszögéből értelmezni?

Meg sem szólaltál még, máris kiosztották rád a szerepet, aszerint, hogy a  neved alapján hová sorolnak.

(Orbán Viktor miniszterelnök és David Cameron brit kormányfő a megbeszélésüket követő sajtótájékoztatón. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

A görög távozás esélyét a hamarosan kezdődő rigai csúcstalálkozó után talán némileg tisztábban latolgathatjuk majd. Ha az uniós vezetők Rigában rá tudják kényszeríteni Alexisz Cipraszt, hogy felpörgesse az állami vagyon privatizációját, puhulhatnak a görögöknek nyújtott hitelkonstrukciók, de ha nem, akkor a kölcsönzők még inkább bekeményíthetnek, s ezzel tovább nőhet a távozás esélye. Értékes vagyonelemek: kikötők, repterek, vasutak, szerencsejáték-monopóliumok, telekommunikációs jogok stb. szerepelnek a privatizációs étlapon, s ezek elvileg még egy olyan csődközeli állam esetében is vonzóak lehetnének, mint amilyen jó ideje már Görögország. De csak elvileg. Gyakorlatilag Cipraszék egyáltalán nem szeretnék kiárusítani az állami vagyont, gazdaságfilozófiájuk merőben ellentétes az uniós akarattal. A gazdaságpolitikát azonban ez utóbbi diktálja, kérdés, hogy Cipraszék szociáldemokrata gazdaságfilozófiája és a EU neoliberális gazdaságpolitikája – akárcsak esetlegesen is – összeegyeztethető-e. Nem venném fix egyesre az igent. (Bár ha görögök távoznak, jelentős német hitelezői pénzek úszhatnak el. Neoliberális példa-statuálás vagy pénzvesztés? Komoly dilemma ez: a németekben ez csap most össze.)

Olvasom a véleményeket a bevándorlás vitában. Állítólag Európa fekete bárányai vagyunk és idegengyűlölők.

Fontos leszögezni, hogy továbbra sem zárt az Európai Unió és így Magyarország sem a humanitárius katasztrófa elől menekülőkkel szemben, sem azokkal a migránsokkal szemben, akik legálisan munkát szeretnének vállalni a területén.

Magyarországnak sem a politikai menekültek és a gazdasági bevándorlók (például az albán pék, a török gyrosos vagy az erdélyi kőműves) okoznak problémát. A baj a migráció harmadik fajtájával van, a megélhetési bevándorlással. Nem kevesen ülnek úgy hajóra Afrikában, hogy bár helyzetük hazájukban siralmas, valójában nem számítanak politikai menekültnek. Európába érve pedig túlélési stratégiájuk legfontosabb pillére a politikai menekülteknek járó juttatások igénybevétele.

A konzervatívok fölényes győzelme Britanniában nem csupán a közvélemény-kutatóknak jelentett újabb szakmai tockost. És nem csak Ed Miliband, a Munkáspárt, valamint Nick Clegg, a Liberális Demokraták vezetője kényszerülhet a fiaskó kendőzetlen beismerésére, alighanem maga az európai balközép is, leszámítva a különutas skandinávokat.