„Orbán trükkje? – Támogatással vagy nélküle, térségünkben mindenütt nő a termékenység” címmel közölt cikket a Válasz Online. Élő Anita, a cikk szerzője a következőt állítja: 

„Az Orbán-kabinet egyik sikere a családtámogatási rendszer, amelynek révén a termékenység 1,24-ről 1,59-re emelkedett az elmúlt években. Csakhogy ugyanez a tendencia megfigyelhető Oroszországtól Lengyelországon át Romániáig a volt szocialista országok körében. Sodródunk az árral, és ezt állítjuk be sikerként? Regionális trendet? A Válasz Online arra jutott: valóban az egész régióra jellemző hullámról van szó, de nem könnyű felkapaszkodni rá. Magyarországnak sikerült legutoljára.”

Tehát, Élő Anita szerint a termékenység növekedése a régiónkra jellemző trend, Magyarország csak sodródik azzal az árral, amely körülöttünk már mindenkit elragadott korábban.

Matolcsy György friss írása arra figyelmeztet, hogy az euró elhamarkodott bevezetése véget vetne a magyar gazdaság növekedésének és — ezt már mi tesszük hozzá — a hazai középosztály és kkv-szektor gyarapodásának. A 2004-ben csatlakozott országok vállalták ugyan az euró bevezetését, ám annak időpontját felkészültségük határozza meg. Talán nem véletlen, hogy a (Szlovákián kívüli) három visegrádi ország egyáltalán nem siet teljesíteni a maastrichti konvergencia kritériumokat, míg a náluk kevésbé fejlett Bulgária, Horvátország és Románia látványosan törekszik az euró bevezetésére.

A bevallottan “politikai bizottságot” (sic!) működtető Jean-Claude Jucker a Brexit-népszavazás után felvetette, hogy határeset, elfogadom minden eurózónán kívüli ország lépjen be az adósságunióba eurózónába, ám szavai nem változtattak az alaphelyzeten. Az euró előnyei (pl. az alacsony kamat) ugyanis már elmúltak, hátrányai pedig halmozottan jelentkeznek. Az euró bevezetése ezért nem politikai, hanem gazdasági és szuverenitási kérdés.

Halványul a fénye