Kétszer is a figyelem középpontjába kerül Magyarország tegnap az USA Képviselőházának Külügyi Bizottságában. A teljes bizottság előbb az Obama-adminisztráció Szíria-politikáját vette górcső alá; az Eurázsiával foglalkozó albizottság pedig a migránsválság EU-ra gyakorolt hatásairól informálódott.
A megjelent kongresszusi képviselők és a meghívott tanúk által elmondottakból az alábbi fontos tanulságokat érdemes levonni.
Mindezeket ugyanis már ismerjük a Veesenmayer-Vorosilov vonalon mozgó Goodfriendtől, akit azonban – be kár! – már kivontak a forgalomból. Rá és a kis pontjaira majd a végén visszatérünk.
Mindazonáltal e pontok többsége azért továbbra is megmosolyogtató. Persze, a fékek és ellensúlyok iránti aggodalmat jól ismerjük, ezzel kezdődik a Comprehensive Encyclopedia of Concerns & Worries. Két apró megjegyzés ehhez: először is, mintha az Egyesült Államok csak belföldi használatra szánná ennek alkalmazását. A külpolitikában-geopolitikában nem annyira örül bármiféle féknek vagy ellensúlynak. Másodszor, ha már említésre került az Alkotmánybíróság ügye, egy apró aggódás a részünkről is helyénvalónak tűnik. Mélységes tisztelettel viseltetünk az amerikai megoldás iránt, az azonban nekünk nem fér bele, hogy mondjuk öt nem választott ember döntsön tízmillió ember mindennapjairól, ahogy az történik odaát több százmillió ember esetében. With all due respect, az elmaradott magyarok ennél jobban bíznak a polgárokban.
Hosszú hallgatást tört meg az Amerikai Egyesült Államok. Goodfriend távozása és az új nagykövet érkezése óta a legélesebb politikai nyilatkozatot tette a minap Colleen Bell. A nagykövet asszony az Egyesült Államok aggodalmait tolmácsolta a „magyarországi állapotokkal” kapcsolatban: beszédében megemlítette a sajtó szabadságának hanyatlását, a menekültekkel szembeni intoleráns fellépést, a civil szervezeteket sújtó kormányzati ellenőrzéseket és az Alkotmánybíróság függetlenségének csökkenését.
Az elmúlt hónapok visszafogottsága után tehát szemmel láthatóan ismét megélénkült az amerikai külpolitika. Jogosan merülhet fel bennünk a kérdés: miért éppen most? Mi az oka mindennek?
Az utóbbi időben fundamentális változások történtek térségünkben. A Visegrádi Négyek szövetsége sosem volt még olyan erős, mint amilyenné az elmúlt hónapokban vált. A lengyel választás és annak eredménye pedig még erősebbé tette a V4-ek együttműködését.