Félreértés ne essék, nincsen Soros-fóbiám! Soros György nevével és arcával vállalja programját, így ő lett annak a transznacionális társadalomnak a kirakatarca, amely 1990 után fokozatosan meghatározóvá vált.

(Soros György az Európai Parlament nyilvános meghallgatásán, 2016 júniusában.)

Elképzelem, ahogy brit civil szervezetek a Lordok Házának szétkergetéséről értekeznek alapjogvédő jelentésükben. Valahogy nincs előttem a kép.

Történt ugyanis, hogy három jogvédő szervezet közös elemzést adott ki az Alkotmánybíróság működéséről. Ebben a 2010 után megválasztott alkotmánybírák ítélkezési tevékenységét vizsgálták, és a kormánypárti szavazatokkal megválasztott testületi tagok többségbe kerülése előtti és utáni döntéseket elemezve arra a megállapításra jutottak, hogy az Alkotmánybíróság jóval nagyobb arányban hoz a kormányzatnak tetsző döntéseket, mint korábban. Az elemzés itt olvasható.

Az alábbi grafikonon az önkormányzati választások óta tartott demonstrációk dinamikáját ábrázoltuk. A tüntetés résztvevőinek becsült számát összesítő grafikon alapján a tavaly októberben kezdődő tüntetés-hullám mára kifulladni látszik. Az internetadó tervezett bevezetése elleni demonstráción, amelyet Gulyás Balázs, a józsefvárosi MSZP egykori alelnöke szervezett, körülbelül 30 000 tüntető vett részt (a Reuters információ szerint 100 000), a decemberi és januári tüntetések azonban mindössze néhány ezer, néhány száz tiltakozót tudtak mozgósítani. A netadót követően csak a NAV ellen megfogalmazott korrupciós vádak, az amerikai kitiltási botrány tudott nagyobb embertömeget megmozgatni: a november 17-i tüntetésen („A közfelháborodás napja”) nagyjából 15 000 demonstráló vett részt.

A múlt pénteki demonstráció után egyre inkább úgy tűnik, a tüntetők a korábban vázolt lehetőségeik közül megmaradnak az unalomig ismételt koreográfiánál: kormányzati döntés – felháborodás és Facebook-esemény létrehozása – tüntetés – hazamenés.