nemzetállam” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 7

Megadja Gábor

eszmetörténész

Nemzet, tegnap és ma

2015. június 04.

Van némi furcsaság a Trianon-tapasztalatban. Igaz, ez nem szokott felmerülni, nem is ambivalens hozzá a viszonyunk, vagy ha az, nem emiatt. A nemzetállamhoz való viszonyról van szó.

Az ambivalencia nem véletlenül van meg például az angoloknál. Vannak, akik egyértelműen nemzetállam-pártiak (mint pl. R. Scruton), és vannak, akik korántsem voltak azok (pl. M. Oakeshott). Nálunk ez nem létezik: egyszerre vagyunk nemzetállam-pártiak és a Trianon előtti állapot rajongói. Az ok nyilvánvalóan az, hogy ez a kérdés ma már nem eldönthető a gyakorlatban „vagy-vagy” alapon: csak a kettő közötti megoldások léteznek, csak olyan megoldások, amelyek igazodnak a helyzethez.

Teljes cikk

Európát újragondolni nem kell félnetek!

2015. június 05.

Az elmúlt hónapokban újra felpörögtek az Európai Unió átalakítását célzó projektek, s ezúttal nem feltétlenül a mélyülő integráció a cél. Lássuk a 3 legizgalmasabbat!

Az Európai Unió működése, illetve a tagállamok és az unió közötti hatáskörök eloszlása – nem először, de nem is utoljára – újra vita tárgya. Ráadásul ezekben a vitákban legtöbbször a „never ending integration” hívei kerültek fölénybe. Ők az unió nem hatékony működésének okát abban látják, hogy az integráció egyelőre nem elég mély. Éppen ezért szerintük azt tovább kell mélyíteni. Az utóbbi időben azonban megint egyre hangosabban hallhatók azok a vélemények is, amelyek szerint a ma érzékelhető világrendi átalakulások küszöbén Európának nem szabad újabb lépést tennie az integráció irányába. Éppen ellenkezőleg, bizonyos területeken nagyobb tagállami mozgásteret kellene biztosítani a felmerülő kihívások kezelésére (gondoljunk csak a bevándorlással kapcsolatos vitákra). Ennek – a II. világháborút követő történelem során egyáltalán nem ismeretlen irányzatnak – a legújabb megerősödésére számos jelet hozhatunk fel példaként.

Teljes cikk

Megyery Gerda

politológus

Taktikai visszavonulás

2016. április 21.

Brüsszel kommunikációs fordulattal próbálja menteni a bőrét, hiszen a júniusi brit népszavazás sötét fellegként lebeg az európai elit felett.

(Jean-Claude Juncker.)

Túlszabályozottság, visszaszoruló szubszidiaritás, népszerűségvesztés. Így jellemezte a minap Jean-Claude Juncker az Európai Unió működését. A Európai Bizottság elnöke szerint az Unió túlságosan beavatkozik a polgárok életébe, és azokon a területeken is szabályokat alkot, amelyeket jobb lenne nemzetállami szinten kezelni. Juncker az EU népszerűségvesztéséről is beszélt, belátva, hogy az Unió elsőbbségének hangsúlyozását ma már nem fogadják pozitívan az európai polgárok.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

„Kísértet járja be Európát”

2016. július 09.

Európát angolok, franciák, németek, magyarok, lengyelek, stb. alkotják, nem pedig sose látott „európaiak”.

Integrációjuk stabil alapzatát a közös gazdasági érdekek adják: az a gondolat, hogy a gazdasági összefonódás tartósan csökkenti a háborúk esélyét, jó gondolat. A politikai egységesülés, a „mélyülés” szükségszerűsége mégsem vezethető le ebből automatikusan. Legelőször a gazdasági fejlettség szintkülönbségein kellene enyhíteni: ma Európa legmélyebb problémája ez, minden más - köztük a konkrét politikai hogyan tovább kérdése is - csak ez után következik.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Hazai árulkodók

2018. október 16.

Ugye mennyire menőnek tűnt annak idején az euró? Az euró bevezetése lényegében a tejjel-mézzel folyó Kánaánba való megérkezésként volt hirdetve. Szlovákiát például, miután 2009-ben csatlakozott az eurózónához, fényévekkel előttünk járónak tüntették fel. Azután kiderült: nemhogy a Kánaán, de még Csehország is messze van Szlovákiától. Ennek ellenére idehaza a mai napig nem engedték el a témát. Mára az is világosan kiderült, hogy az euró bevezetéséből leginkább a német gazdaság húzott hasznot. Tulajdonképpen az euró mögött Németország áll. De ez csak az első lépés volt.

Már az euró 1999-es bevezetésétől kezdve felmerült: a közös pénz közös költségvetési politika nélkül nemhogy stabilizálná, de sok ország esetében inkább ingataggá teszi a gazdasági helyzetet. A 2008-tól kezdődő pénzügyi válság erre rá is mutatott. Magyarország számára például könnyebb volt forinttal kezelni a helyzetet.

A következő lépés tehát a még szorosabb unió lenne. Németország szép csendben saját (megmaradt) haderejébe építette be néhány másik ország maradék ütőképes(nek tűnő) egységeit. Ez persze nem gazdasági lépés, de „az egyre szorosabb unió” kritériumának fű alatt megfelel.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Amikor a diplomás kommunisták fasisztáznak

2020. február 20.

Touché! A “liberálisok valójában diplomás kommunisták” fordulat találóan írja le a helyzetet. A magukat liberálisnak mondó világmegváltók valójában ugyanarra a rugóra járnak, mint sarlós-kalapácsos elődeik.

A szavak újak, a tartalom a régi. Amazok internacionalisták voltak, emezek már “globalisták”. Egy dolog azonban nem változott: ellenségeiket Amerikától Németországon át Budapestig ismét “fasisztának” bélyegzik.

Az uralkodó nyugati társadalommodell elérte teljesítőképessége határát, és elitje még mindig keresi Dani Rodrik globális trilemmájára a választ. A képlet arról szól, hogy három kívánatos célból egyszerre csak kettő érvényesülhet, és melyik legyen az, amelyet hátra sorolnak?

E három kívánatos cél a globalizáció, a demokrácia és a nemzetállami keret, vagy más olvasatban széles társadalmi rétegek jóléte. A küldetéstudattól fűtött, magukat hol “progresszívnek”, hol “haladónak” mondó mozgalmárok társadalmunkat átalakító programon dolgoznak. Ők a globalizációt, a nemzetek feletti nyílt társadalmat propagálják, ám ezzel az a fő probléma, hogy a globalizációnak egyre kevesebb nyertese van.

Valamit eltoltak.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

A fogyasztók hazája

2020. május 11.

A járvány egyik mellékhatásaként megszaporodtak a futurológusok, sőt a Covid-19 mintha kifejezetten ragályosan terjesztené a túlfeszített lényeglátók vízióit, olykor messianizmusát.

Szóban forgó kortársaink tudják, mi lesz, ha elmúlik a baj, tudják, minek kell majd jönnie, s a leghatározottabban állítják, hogy semmi sem lehet olyan, mint azelőtt, minden átalakul majd a járvány után.

És ez persze igaz. De úgy igaz csupán, ahogyan Metternich tanácsolta: mindennek meg kell változnia ahhoz, hogy minden a régi maradhasson.

Ami engem illet, nem hiszek abban, hogy a Covid-19 afféle világot átalakító, sőt világforradalom-pótló esemény volna. Glóbuszunk gazdasági és politikai struktúrái olyan roppant erősek, attól sem roskadnának össze, ha ősszel netán nyakunkba szakadna a vírus második fordulója. Lesznek persze változások, el- és feltűnhetnek aktorok, de bármilyen legyen is az új szereplőgárda, a struktúra marad.

Teljes cikk