„epválasztás” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 25

Galló Béla

politológus

Májusra várva

2019. január 12.

2019 májusáig Európában nincs ártatlan politikai esemény.

Az EP-voksolás eredménye, az uniós vezetői pozíciók újraosztása ezúttal jóval fontosabb lesz a szokásosnál. Kis híján csaknem két évtized telt el a XXI. századból: 2019 májusa már egyértelműen a harmadik évezred társadalmi-politikai arculatát rajzolja ki majd az Európai Uniónak.    

Bár a potenciális népvándorlás (fedőnevén: migráció, vagy még erősebb csúsztatással: menekültügy) csak egy a sok európai probléma közül, mégis ez uralja a kampányt. Nemcsak azért, mert ez szó szerint testközelből érinti az európaiakat, hanem azért is, mert áttételesen számos más elemet (európai jövő, szuverenitás versus föderáció) hordoz. Az EU jelenlegi neoliberális vezérkara ellentmondást nem tűrően, mindegy mi az ára alapon köteleződött el a népvándorlás egyoldalúan pozitív értelmezése mellett, miközben az európai társadalmak folyamatosan mondanak ellent ennek az egyoldalúságnak. Olyan pártok tűntek fel és erősödnek ezen a bázison, amelyek alternatív értelmezéseket, jövőképeket testesítenek meg. Utóbbi szereplőket bélyegzik populistáknak, „idegengyűlölőknek”, tévelyedettebb elmével „nácinak”, „fasisztának” (a kettő nem ugyanaz).

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

A német kommentelőknek tetszik az új Soros-plakát

2019. február 22.

Az EP-választás fő kérdése vitathatatlanul a bevándorlás lesz. Májusban választanunk kell az általunk eddig ismert és szeretett keresztény és jóléti Európa, valamint a globalizáció nyerteseinek számító spekulánsok, multicégek és az általuk megvásárolt politikusok érdekét szolgáló Európai Egyesült Államok között. Az előbbi sokszínű tábort Orbán Viktor és Matteo Salvini képviseli, utóbbit Emmanuel Macron és Frans Timmermans.

A magyar kormány új figyelemfelhívó kampánya szemléletesen mutat rá az EP-választás tétjére. Soros György újból kiadta az ukázt, és az általa mozgatott politikusok “varázsütésre” ismét 1:1 átvették a programját. Most éppen a Fidesz Európai Néppártból való kizárása van napirenden, amit két kifutó politikai modellnek számító politikus, Jean-Claude Juncker és Angela Merkel pedzeget.

Megértik egymást.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Nicsak, ki beszél!

2019. február 27.

Ki mondja? Hogyan mondja? Mit mond? A rutinos állampolgár rendszerint ezt a három kérdést tartja szem előtt, ha a kampányok idején nap, mint nap politikai üzenetek érik.

Kezdhetné éppen magával az üzenettel is, de hát eleget csalódott már, inkább az üzenet hordozójára és megformálójára összpontosít, s csak utána a tartalomra.

Egy-egy politikus meg se szólalt még, messziről látszik már rajta, mondhat akármit, ígérheti a toronyórát lánccal, a választó csak legyint. Kiváltképp az ellenzéki politikusokat sújtja „mostanság” (minimum tíz éve) a hiteltelenségnek ez a levakarhatatlan nyavalyája. (Figyelem!, nehéz szó: nem nyavajája!). Ráadásul a hiteltelenség címkéjét nem csupán ellenfelek ragasztják ellenfelekre, hiszen úgy nemigen tapad. A tartós hiteltelenség öntapadós. Az érintettek derekasan és alaposan maguk dolgoznak meg érte. 

„Haza. Szeretet. Európa.”

Az MSZP programja ezt a nevet kapta a kampány-keresztségben, hogy a párt egy „gyűlöletmentes, együttműködő Európa megteremtését” célozza meg, amely „az európai polgárok mellett a magyar polgárok érdekét is szolgálja.”

Ugyan ki merné e célkitűzés nemes szándékát kétségbe vonni, ha csak az nem, aki a kákán is keresi a csomót, és imád szőrszálat hasogatni?

Mi se tegyük ezt.  

Teljes cikk

Soros-forgatókönyvek Közép-Kelet-Európában

2019. február 27.

Lánczi Tamás

politológus

Lengyelországban megvalósult az, amire a magyarországi balliberális tábor évek óta készül: az európai parlamenti választásokra összeállt az ellenzéki szivárványkoalíció.

Az összefogásban jobboldali, középutas, liberális és szocialista formációk egyaránt részt vesznek. A közös EP-listát állító pártok jelenleg az Európai Parlament rivális frakcióiban foglalnak helyet: a korábbi kormánypárt, a Polgári Platform például a Néppárt tagja, a Modern nevű  párt képviselői a liberális ALDE-ban, míg a Baloldali Demokratikus Szövetség politikusai az EP szocialista frakciójában ülnek.

A lengyel helyzet kísértetiesen hasonlít a magyarországihoz. Az egymással szöges ellentétben álló értékeket valló és érdekeket képviselő ellenzéki pártokat végül „egységbe kovácsolja” a nemzeti-konzervatív kormány elleni indulat. A Polgári Platform elnökének megfogalmazásában: az összefogás célja, hogy „megvédjék Lengyelországot az Európa-ellenes erőktől”. Egy nappal később Ujhelyi István a szocialisták EP-programjának bemutatásakor arról beszél, hogy az Orbán-kormány kivezeti Magyarországot az Unióból, Tóth Bertalan MSZP-pártelnök pedig a „gyűlöletmentes Európa” megteremtését tűzi a szocialisták zászlajára.

Teljes cikk

Egy befolyásos család története

2019. február 28.

Lánczi Tamás

politológus

Dobrev Klárával az Apró család harmadik generációja jelentkezik be a politikai küzdelembe.

Sokszor, sok helyen írtak már arról, milyen morális kérdéseket vet fel a kommunista nagypapa, az Apró-dinasztiát alapító keményvonalas Apró Antal által a zsidó tulajdonosától rekvirált szemlőhegyi villából induló család története. Most azonban nem erről szeretnék elsősorban írni, hanem az elmúlt hetven év szisztematikus hatalmi térfoglalásáról, amelyet az Apró klán oly sikeresen megvalósított. A Petar Dobrev személyében a bolgár kommunista elittel megerősített család hatalmát 1989-90-ben sikeresen átmentette és megszilárdította, majd a rendszerváltás korai éveiben a politika és az üzlet határán tevékenykedő posztkádári technokrata elit prominenseiként erősítették pozícióikat. A család ekkor az átlagemberek számára láthatatlan volt, de a velük ezer szálon összefonódó MSZP-n keresztül jó hozzáférésük volt a közhatalomhoz, ami elengedhetetlen volt üzleti érdekeltségeik fenntartása szempontjából. Apró Piroska többek között olyan tisztségeket töltött be, mint a Magyar Hitelbank, a Hungexpo és az Eximbank igazgatótanácsi elnöksége, de volt Horn Gyula kabinetfőnöke is. Nevét kevesen ismerték, mégis az egyik legbefolyásosabb embernek számított.

Családi portré: Apró Antal, Apró Piroska, Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Ami a brüsszeli ellenplakátról lemaradt

2019. március 01.

Mint tudjuk összeesküvés-elméletek nincsenek, csak összeesküvések. Európa most is egy ilyen összeesküvés áldozata, melynek keretében Brüsszelben egy kötelező betelepítési kvótát akarnak keresztülverni. Persze csak az EP-választás után, ezért néhány tényt lehagytak a virtuális ellenplakátjukról.

A magyar kormány tájékoztató kampányára a korábbiaknál is gyengébb válaszok érkeztek Brüsszelből. Erre mutat rá többek között az Alapjogokért Központ is. A bevándorlás támogatói a májusi EP-választás előtt nem akarják az európaiakat legjobban foglalkoztató témát felértékelni, mert attól tartanak, hogy tízmilliós számban jelennek meg olyan proteszt szavazók, akik nem a bevándorlást támogató bal- és jobboldali, zöld és liberális pártokra voksolnak.

Az előrejelzések már most is a bevándorláspárti erők vereségét vetítik előre. Angela Merkel CDU-ja legalább 5-7 mandátumot fog veszíteni, de várhatóan folytatódik Martin Schulz és Frans Timmermans német és holland szocialistáinak mélyrepülése is. Ebben a környezetben érthető, ha nem szívesen tárják fel bevándorlást támogató terveiket.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

P, mint pécsi kesztyű

2019. március 05.

Na végre! Mesterházyt tényleg meg kell büntetni, sőt akár ki is lehetne zárni az MSZP-ből, sok van a rovásán, megérdemli.

Elnökként annak idején például valóságos személyzeti tabula rasát csinált a pártban, mondván, a politika fárasztó professzió, ezért az idősebbek – érdemeik megfelelő elismerése mellett – hamarabb abbahagyhatják.

Az ilyesmit persze az érintettek nemigen szokták elfelejteni.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Szimulákrum

2019. március 07.

A címben szereplő fogalom leírása Jean Baudrillard francia filozófus nevéhez fűződik. Szerinte ugyanis: „...a valóság igazi utópiává vált – olyan utópiává, ami már nem kecsegtet a megvalósulás sikerével” (Baudrillard: A szimulákrum elsőbbsége).

Természetesen, ha a valóság és annak leírása közötti különbséget vizsgáljuk, akkor adódik egy jóval közvetlenebb, mondhatni prózaibb  összefüggés is. Arisztotelész, a nyugati gondolkodás egyik atyja, hívja fel a figyelmünket arra, hogy végtelen sok dolog létezik ám a szavaink száma véges. Így szükségképpen lesznek szavak, melyeket több dologra is alkalmazunk, ez pedig nyilvánvalóan zavarja a megértést, a többféle, nem azonosított értelemben használt szavak is látszat-valóságot képeznek. Ékes példája a nagy sztagirita igazának az a kavarodás, mely a Fidesz vélt – egyeseknek remélt – kizárását övezi az Európai Néppártból. Ha megnézzük kicsit közelebbről a körülményeket, melyben a kizárás lehetősége felvetődött, rögtön láthatjuk, hogy a leírásban két olyan politikai műszóval is találkozunk, melyek nem azt jelentik, amit gondolnánk róluk.

Az első rögtön a „parlament” szó. A parlament – a hatalmi ágak klasszikus felosztása szerint – a törvényhozó hatalmi ág. Feladata elsősorban azon szabályok, törvények megalkotása, melyek a társadalmi együttélést, a termelést és még számtalan más terület működését meghatározzák. Ennek értelmében a parlament által alkotott törvények kötelezőek a végrehajtó hatalom és általában mindannyiunk számára. Létezik azonban az európai „Parlament” is, amely nem hozhat ilyen szabályokat, hiszen döntései közvetlenül nem kötelezik a tagállamokat és ezeken keresztül az egyes embereket. Az ott született határozatok egy bonyolult rendszeren keresztül végül a tagállamok vezetőiből álló grémium elé kerülnek, akik aztán konszenzusos alapon, saját nemzeti érdekeik szerint eldöntik, hogy lesz-e valami belőlük.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Brüsszelig futnak Gyurcsány elől

2019. március 14.

Egyre több parlamenti ellenzéki párt hozza nyilvánosságra EP-listáját. E listák egyik közös pontja, hogy rengeteg ellenzéki országgyűlési képviselő menekülne a DK-val közös tüntikézés, bohóckodás és ezzel járó fényképezkedés elől a jól fizető Brüsszelbe. Legtöbben közülük a Jobbikból.

A hazai ellenzék nem képes túllépni saját árnyékán. Már mindent és mindennek az ellenkezőjét kipróbáltak, hogy hatalomra kerüljenek. A legnagyobb sasszékat már eddig is a Jobbik mutatta be, és a sokadik Soros-forgatókönyvet követve csak folytatják a karakter-harakirit.

Az új recept szerint most éppen Szerbiától Szlovákián át Lengyel- és Magyarországig próbálják egy akolba terelni a bevándorlásellenes kormánypártok ellenzékét, abban bízva, hogy ha sikerül a különböző pártok szavazóit összeadni, akkor végre nyernek. Így született a Gyurcsány Ferenc DK-jától a Jobbikig terjedő szivárványkoalíció.

Brüsszelig futnának előle. 

Teljes cikk

Az européer Gyöngyösi és Balczó

2019. március 18.

Az európai uniós tagságunk elutasításától a közösségből való kilépés szorgalmazásától a Jobbik eljutott addig, hogy belesimuljon az unióbarát pártok szürke közegébe.

„Itt az utolsó esély, hogy az ország elhagyja a nemzeti szuverenitás felszámolását immáron nyíltan vállaló uniót” – ezt ugyanaz a Gyöngyösi Márton mondta 2012-ben, aki most épp ennek ellenkezője mellett érvel. Eltelt röpke hét év, és Gyöngyösi lett a párt uniós listavezetője, és harcos uniópárti politikussá érlelte őt az idő.

Szerinte most mindennél nagyobb a május végi választás tétje, hiszen a kérdés az, „megengedjük-e, hogy Orbán Viktor és a Fidesz kivezesse Magyarországot az Európai unióból, és egy bérrabszolgaságon alapuló diktatórikus rendszert építsen ki.”

De kanyarodjunk csak vissza a hét évvel ezelőtti, még ahhoz a másik Gyöngyösihez! (Milyen furcsa egybeesés, hiszen a most már balliberálisokkal parolázó képviselő ellen az új barátai 2012-ben még tüntetést is szerveztek zsidózós-listázós parlamenti kijelentése miatt.)

Teljes cikk