Ma már tudjuk, hogy egy szó sem volt igaz mindabból, amivel az ellenzéki sajtó itthon és külföldön próbált hisztériát kelteni. Ezt mutatja az a tény is, hogy Magyarországon már régen nem tüntetnek a túlóratörvény ellen, nem kezdődött sehol általános sztrájk emiatt, és nem láttunk példát túlmunkára kényszerítő intézkedésekre sem. A gazdaság eközben dinamikusan bővül, a reálbérek tovább nőnek, a munkanélküliség pedig történelmi mélyponton van. Az utcai zavargásokban, médiaperformanszokban összekovácsolódott ellenzéki roncsderbi az EP-választásra sem fogott össze, ismét leszerepelt, és azóta is inkább jelöltcastingokkal és alkudozással, mintsem érdemi politizálással múlatja az idejét. Orbán Viktor és a Fidesz viszont történelmi rekordrészvétel mellett történelmi rekordtámogatottsággal nyerte meg a májusi EP-választást.
Most, hogy az indulatok lecsillapodtak, és amikor Jean-Claude Juncker Európai Bizottsága éppen az álhírek terjesztését jelöli meg az Európa előtt álló legfontosabb kihívások egyikeként, emlékezzünk meg a fake news gyárak legszánalmasabb írásairól.
1. Magabiztos tájékozatlanság
Nehéz nyelv a magyar, ráadásul kevés rokonságot mutat az angollal, ugyanakkor az önvezető autók, az okoseszközök, és a Google korában talán mégis elvárható lenne, hogy a tudósítások alanyainak, főszereplőinek nevét képes legyen leírni a minőségi újságírásra oly büszke nemzetközi média. Ehhez képest Magyarországot 2018-2019 fordulóján egy bizonyos Victor Orban vezeti, pártjának szóvivője pedig egy Balasz Hidvegi nevű ember. A liberális reménysugarat jelentő ellenzék húzónevei Arkos Hadhazy és Bernadetter Szer.
Elsőre ugyan szőrszálhasogatásnak tűnhet, de a folytatásból kitűnik, hogy a gondatlanság-pontatlanság nem hiba, hanem rendszerszintű tulajdonsága a hazánkról tudósító angol nyelvű médiának.
