Abban mindenki egyetért, hogy a járványból csak az oltással lehet tartósan kilábalni. Miközben a magyar kormány az oltásnál a gázpedált nyomja, az ellenzék a féket. Miért folytat immáron a DK körül egyesült ellenzék egy ilyen önsorsrontó stratégiát? — kérdezhetik jogosan.

“Kezdetben jó ötletnek tűnt!” — hangozhatna a naiv és megengedő válasz. Azonban igazán tanulhattak volna a 2015-ös hibájukból, amikor “álproblémának” és “gumicsontnak” nevezték a migrációt, és az utolsó ellenzéki közvélemény-kutatóig és újságíróig propagandistáig és politikusig a “közös” megoldás, értsd a kötelező betelepítési kvóta mellett kardoskodtak. Ahogy elkészült a határkerítés és a jogi határzár, azokat ugyanúgy támadták, mint most a kormány oltási tervét. Akkor ez rájuk égett, bár hatalomra kerülve feltehetően most is a brüsszeli álláspontot részesítenék előnyben, akármit is mondanak választás előtt most.

Az orvostudomány még adós a magyarázattal ennek okairól, ám a tünetek egyértelműek: oltásellenes hangulatkeltés, emberéletek feláldozása politikai érdekek oltárán, káoszteremtés. A Soros-blog, valamint az Index nevű ellenzéki választási szervezőiroda és annak a Telex nevű képződményhez távozott propagandistái fokozott mértékben mutatják ezeket a tüneteket.

Alapvetésként szögezzük le, hogy minden országban létkérdés a lakosság mielőbbi átoltása, legalább olyan mértékben, hogy az nyájimmunitást biztosítson. Ennek érdekében felelős államférfiak kötelesek minden lehetséges eszközt igénybe venni, így különösen az elérhető mennyiségben behozni a nemzeti hatóságok által bevizsgált, hatékonynak és biztonságosnak ítélt vakcinákat. Ezzel megelőzhetőek a világjárvány okozta további nagyszámú súlyos megbetegedések, halálesetek. Feloldhatók a korlátozások, visszatérhet a gazdaság a régi kerékvágásba.

Most majd megtudhatjuk, hiszen Charles Michel, az Európai Tanács elnöke vasárnap azt nyilatkozta egy francia rádiónak, hogy Brüsszel „be fogja tartatni” a koronavírus elleni oltóanyagot gyártó cégekkel jogilag vállalt kötelezettségeiket.

A szerződések szállítási és egyéb kulcsfontosságú részletei titkosak ugyan, aggodalomra még sincs semmi ok: ki merne olyat feltételezni, hogy Brüsszelben valamit elmulasztottak, netán elrontottak? Tudjuk, mekkora, s milyen kifinomult probléma- és jogérzékenységgel rendelkezik a hozzáértő uniós bürokrácia, rendületlenül bízunk tehát Michel úrban. Pacta sunt servanda. Legyen ő csak kemény, akár a kád széle. 

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke.