Recseg-ropog az EU. A szlovákiai és lengyelországi választások kimenetelétől függően tovább erősödhet az a szuverenista tömb, amely ellenzi az integráció gazdaságon túlmenő részének elmélyítését. Egy új V3 minimum a lopakodó föderalizáció és a kötelező kvótára való áttérés kérdésében fogja a féket nyomni. Mivel térségünk az EU gazdasági motorja, ezért a gazdaságpolitika terén is várható a tervutasításos rendszerre emlékeztető, ideológiavezérelt  “zöld átállás” erőltetett tempójának és irányának megkérdőjelezése, amiben a térségünkben aktív német ipar egy részére is lehet szövetségesként számítani.

A szuverenitási kérdéseknél adja magát az a megoldás, hogy a globalista birodalomépítési célokat a jövő évi EP-választások kimenetelétől függően nem 2030-ra, hanem egy későbbi időpontban valósítják meg. Ameddig a globalista hálózatok ellenőrzik a politikai döntéshozatalt és a mainstream médiát Washingtonban és Brüsszelben, addig nem kell nagyon aggódniuk. Látjuk, hogy az ukrajnai háború egyedüli finanszírozására is felkészítik az EU-t egy 20+50 milliárd eurós hadikölcsön felvételével, ha az amerikaiak valamilyen okból 2024 után kihátrálnának Kijev mögül.

Kell egy új kompromisszum

Az uniót megosztó konfliktusok közül térségünk országait a szuverenitás kérdése foglalkoztatja leginkább. Mivel országaink hosszabb-rövidebb ideig számos birodalom és unió részét képezték, a nemzeti függetlenség és a fontosabb döntések helyben való meghozása valahogy az itt élő népek DNS-ének részévé vált. Érthető, ha az Európai Egyesült Államok projekt mögül felsejlő új birodalomépítés láttán is megszólaltak a vészcsengők, így a többségi szavazásra való áttérést, vagy az európai intézményeknek a szükségesnél több jogosítvánnyal való felruházását az sem fogadtatja el könnyebben, hogy az EU gazdasági szempontból — eddig legalábbis — egy nemzetstratégiai és modernizációs szempontból igazán előnyös projektnek számított.

Mivel Cseh-. Lengyel- és Magyarország nem tagja az euró(adósság)zónának, így az “ever closer union” tervét opponáló kormányok ellen a jogállamiságinak mondott politikai zsarolási eljárással lépnek fel. Mivel térségünk országai a jelenlegi gazdasági fejlődés mellett 2030-ra nettó befizetők lesznek és egyre szegényebb országok akarnak az unióhoz csatlakozni, kérdés, hogy nettó befizetőként megéri-e csak többet befizetni, miközben a többségi szavazás miatt a V4-országok politikai befolyása ezzel érdemben nem növekszik arányosan. Varsó talán ezért építi a Trimarium projektjét, amely térségünkben akár az egyre ideologikusabb EU egyik alternatívája lehet.

Nem egyirányú utca

Másfél éve tart a háború, és nem látszik a vége. Most (még) mindkét fél a harctéren akarja pozícióját javítani, így fokozzák háborús erőfeszítéseiket. Jelenleg az oroszok vannak jobb helyzetben. Mivel az ukránok támadnak, és a támadónak kell 3:1 erőfölényben lennie, az orosz húsdaráló komótosan pusztítja az ukrán élőerőt és felszerelést. Zelenszkij ukrán elnök valamiért görcsösen ragaszkodik Bakhmut városához, így az ukrán hadsereg felaprózva erejét, itt és délen (a Bradley térnél, Zaporizzsja megyében) támad. Az ukránok az első orosz védelmi vonal elérésére vetik be azt a stratégiai tartalékot, amit az Azovi-tengerig tartó áttörésre tartalékoltak.

Az oroszok kivárják az ukrán ellentámadás végét, elvégre a tíz legértékesebb ukrán nehézdandárból nyolc már a Dnyepertől keletre amortizálódik, így ezek teljes felőrlése után — de még az októberi esős időszak előtt — adja magát egy orosz ellentámadás (pl. Harkov és Szumi irányába), vagy a felötlő hadviselés folytatása. A háború tehát folytatódik, jobb esetben befagy. A politikai üzem viszont megy tovább.

A béketárgyalás olcsóbb lenne

Orbán Viktor joggal teszi fel azt a két kérdést Brüsszelben, hogy “Hová tűnt a pénz?” és “Hogyan jutott a csőd szélére az EU?”. A kérdésfeltevést a bizottság elnökének azon kérése indokolja, miszerint az EU hétéves költségvetéséből   (1,100 milliárd euró a 2021-2027 időszakra) már nem tudják az akut feladatok költségét fizetni, így friss pénzt várnak a tagállamoktól. Ukrajna támogatására (50 milliárdot), iparfejlesztésre (10 milliárdot), míg a migráció “menedzselésére” (15 milliárdot) kérnek. Ursula von der Leyen a korábbi hitelek megnövekedett kamatterhére további 19 milliárd eurót kér, ami összesen már erősen közelít a százmilliárd euróhoz.

A többletigény egy részét közös hitelből finanszíroznák, ami minimum amiatt abszurd, hogy Lengyel- és Magyarország még az előző hitelből sem kapta meg a nekik jogosan járó részt, és a brüsszeli elefántcsonttoronyban mindent megtesznek azért, hogy azt ne is kelljen kifizetni. Az új közös hitelt Ukrajna támogatására vennék fel, amit Magyarország tavaly már megakadályozott. Az akkori kompromisszum a költségvetésen belüli átcsoportosításokkal teremtett elő 18 milliárd eurót, ami az ukrán állam 2023-ban víz fölött tartására szánt 3x18 milliárdos nemzetközi csomag EU-ra eső része volt. További 18-18 milliárdot az USA és más nemzetközi donorok adtak össze.