Ebben a demagógot az idős Demos (a nép) csalfa szolgája, Paphlagon (tajtékzó, pöfögő) testesíti meg, nem titkolt módon Kleonra utalva, aki a nép félelmeit, előítéleteit kihasználva vezeti orránál fogva a hiszékeny Demost. A darabot olvasva erős déjà vu érzés keríti hatalmába az olvasót. Mintha láttunk volna már ilyet.

Ellenzéki oldalon azonnal megkezdődött az ilyenkor szokásos licit. Ez abból áll, hogy kiállnak a haladó politikusok és ráígérnek a kormány intézkedéseire. Gyurcsány például 3000 milliárd forintot ígér, hitelből természetesen, jótékony homályba hagyva, hogy a hitelt ki, miből és mikor fizeti majd vissza.

Gondolom, legfeljebb a számozás szorul némi magyarázatra. Az MSZP-nek – noha lényegében már eléggé elhalálozott – bizonyos funkciói azért észlelhetők még, lévén egy ideig a halottnak is nő a körme, haja, szakálla, stb.

Gyurcsánnyal a DK élén nem lehet nyerni, állítja Botka (ami igaz). A DK én vagyok, mondja Gyurcsány, aki fölöttébb szeret ilyeneket mondogatni… és ha kell nektek a DK, kelljek én is (ami logikus).

Brüsszeli kvóta. Nem mazsolázna.

Szegény embert még az ág is húzza! – Most éppen az MSZP-n a sor. Nem elég nekik, hogy Botka László tavaly decemberi bejelentkezése óta érdemben nem nőtt a támogatottságuk és a “Bitó-szalon” logikáját követő népfrontosodási javaslatokat kell hárítaniuk, most még a pártelnök Molnár Gyula magára húzta a migránssimogató álláspontot.