Galló Béla
Galló Béla politológus

Szoktatás a halálhoz

Azt mondta a barcelonai támadás estéjén egy biztonságpolitikai szakértő, hogy a terrorizmussal hosszú időn át együtt kell élnünk, a merényletek a mindennapok részévé váltak, s erre hozta fel példaként Izraelt.

Így van, hasonlata mégis pontatlan, analógiája görbe.

Izrael a második világháború után, mint hadiállam fogant, s képletesen szólva arrafelé még mindig fegyverrel a párnájuk alatt alszanak - olykor a lányok is.

Európa gazdagabbik részét azonban nehéz hozzá szoktatni az ilyesmihez.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Nagyon vicces

A vizes vb kapcsán eddig is nagyot alakító index.hu a minap szavazásra invitálta olvasóit a Margitszigeten állomásozó TEK harci-járművekről.

A terrorelhárítás jelenléte növeli a biztonságérzetet vagy éppen félelemmel tölti el a járókelőket? Vagy nem is egy esetleges terrorcselekmény megelőzéséről van szó, hanem „politikai előnyszerzés miatt megy az erődemonstráció?” – teszi fel a kérdést az index.

A szavazás persze erősen irányított, a cikk szerzője látványosan orientálja az olvasókat ez utóbbi válaszlehetőség felé. A gúnyos hangvételű írás egésze azt sugallja: a terrorveszély „álprobléma”. Nincs is ebben semmi meglepő, hiszen a balliberális médiában a bevándorlás is „álprobléma” volt, egészen addig, amíg meg nem jelent több ezer migráns a Keleti pályaudvaron.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Fegyverkezési hullám

Ha sem az Európai Unió, sem a nemzeti kormányok nem védik meg polgáraikat, akkor az európaiak magukat fogják megvédeni.

Az Európát sújtó migrációs krízis évek óta a kontinens belpolitikáját alakító egyik legfontosabb tényező. A 2015 tavaszán-nyarára kibontakozó illegális bevándorlási hullám mára jelentősen átrajzolta Európa politikai térképét. Az elmúlt években gyakorlatilag nem volt olyan választás az Unió tagállamaiban, ami ne ment volna gyökeresen szembe az elmúlt évtizedek tapasztalatival és a szakértők sziklaszilárd jóslataival.

(Kép forrása: itt.)


Genf halott

Ha azt mondjuk, hogy az iszonyatos párizsi terrorcselekmények és az utóbbi hónapok migránsáradata között összefüggés van, akkor az, ha azt, hogy a merényleteket évtizedek óta Európában élő bevándorlók követték el, akkor pedig az mutatja a „Willkommenskultur” teljes csődjét. A tragédia áldozataival együtt sírba szállt a toleranciamániára építő európai bevándorláspolitika – és a migránsoknak csak jogokat biztosító genfi menekültügyi egyezmény is.

A józanabbak a migránsáradat kezdete óta hangsúlyozzák, hogy ez az egész nem valamiféle, amúgy téves szolidaritás-felfogáson alapuló humanitárius válság, hanem közép- és hosszútávon kulturális, aktuálisan pedig biztonságpolitikai kérdés. Az „ez az egész” pedig nem kizárólag az elmúlt hónapokban Európába áramló illegális migránsokra, hanem a „Willkommenskultur”, a „multikulti” és a „nyitott ajtók politikájának” következményeire (is) vonatkozik. Európa évtizedek óta fennhéjázó módon úgy hirdeti magát a glóbusz „maradék” részének, mint a „lehetséges világok legjobbika”, a „fejlett Nyugat”, az emberi jogok – elnézést a groteszk szójátékért – „Mekkája”, miközben valódi gyökereiről, önazonosságáról, de legfőképpen az alapvető önvédelmi reflexekről megfeledkezett. Aki gazdag és gyenge, azt a legkönnyebb legyőzni. Ha mindehhez még hülye is, akkor meg pláne.