Ami Macron-t szerintük különlegessé teszi, az a kora – akkor 38 éves –, a politikai tapasztalatlansága és a „nem érdekel, mit gondoltok” hozzáállása, amivel felbőszíti a saját táborában lévő ellenfeleit. Már akkor azt jelölték meg a fő kihívásként számára, hogy vajon általános népszerűségét politikai erőre tudja-e fordítani az En Marche-sal. Régóta próbál olyan színben feltűnni, mint egy olyan ember, akinek az élete nem a politikától függ, aki bármikor készen állna valami mást kezdeni, ha nem érné el, amit szeretett volna.
A miniszterelnök még február végén elmondott beszédében a következők hangzottak el: „az etnikai homogenitást meg kell őrizni. … a túl nagy keveredés bajjal jár. Természetesen mi, magyarok etnikailag heterogének vagyunk abban az értelemben, hogy európai nemzet vagyunk. Ha csak a neveket itt felolvasnánk, lenne itt minden: a bunyeváctól a svábig, de ettől függetlenül ez mégiscsak etnikailag egy bizonyos sávon belül maradó sokszínűség. Tehát egyfajta etnikai homogenitás, egy civilizáción belül vagyunk. Szerintem ennek a megőrzése kulcskérdés.”
A beszéd elhangzása után a nem-kormánypárti véleményformálók természetesen felháborodva kommentálták a szöveget. Pedig jó lenne egy pillanatra megállni és körülnézni, hogy miről is van szó – ez nem kormányról, és nem ellenzékről szól. Abban az értelemben biztosan nem, hogy nem a pillanat uralásáról van szó, hanem súlyos, létezésünk egészét meghatározó kérdésekről. Arról tudniillik, hogy kik vagyunk, milyen életet akarunk élni, és milyen országot szeretnék magunk után hagyni örökül.
A spanyol kormány még 2015-ben tett ígéretet közel 17 ezer migráns befogadására, de eddig mindössze 1100 bevándorlót helyeztek át az országba, elsősorban olasz és görög táborokból.
A menethez csatlakozott Ada Colau, Barcelona polgármesterasszonya is. Colau 2015 júniusában lett a város vezetője, miután pártja, a szélsőbaloldali Podemos támogatását élvező „Barcelona Közösen” szerezte a legtöbb szavazatot a helyhatósági választáson.
(Kép forrása: itt.)
Az a Colau, akit a The Guardian Európa legszélsőségesebb polgármestereként jellemez, két évvel ezelőtt azzal kampányolt, hogy kisöpri a turistákat Barcelonából, mert sokak szerint miattuk szabadultak el az ingatlanárak a városban. Abban ne keressünk logikát, hogy miért jó az, ha a turisták helyét bevándorlók veszik át, bár kétségtelen, hogy a migránsok tömeges megjelenése levinné az ingatlanárakat.
(Kép forrása: itt.)
Közérdekű adatigényléssel fordult a szászországi tartományi kormányhoz az Alternatíva Németországnak (AfD) a bevándorlókra fordított állami pénzek kapcsán. A kiadásokat tartalmazó 27 oldalas dokumentumból kiderül, hogy a tavalyi évben Szászország közel 30 millió eurót (közel 9,4 milliárd forintot) fizetett ki különböző migránsokkal foglalkozó civil szervezeteknek és cégeknek.