Ifj. Lomnici Zoltán
Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Nincs francia kultúra - Macron letette névjegyét

A Politico brüsszeli elemző periodika Macron-motiváció címmel még 2016 áprilisában jelentetett meg egy írást. Akkoriban még csak találgatni lehetett Franciaország szocialista gazdasági miniszterének politikai ambícióit, azonban a lap – előrevetítve egy esetleges államfői megmérettetést – nem fukarkodott a pozitív jelzőkben a fiatal francia politikus tekintetében.

Ami Macron-t szerintük különlegessé teszi, az a kora – akkor 38 éves –, a politikai tapasztalatlansága és a „nem érdekel, mit gondoltok” hozzáállása, amivel felbőszíti a saját táborában lévő ellenfeleit. Már akkor azt jelölték meg a fő kihívásként számára, hogy vajon általános népszerűségét politikai erőre tudja-e fordítani az En Marche-sal. Régóta próbál olyan színben feltűnni, mint egy olyan ember, akinek az élete nem a politikától függ, aki bármikor készen állna valami mást kezdeni, ha nem érné el, amit szeretett volna.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Etnikum, homogenitás

Mit jelent az, hogy nemzet? Mit jelent az, hogy „etnikum”? És miért kísért minket Szent István király Intelmeinek totálisan félrefordított passzusa minden egyes alkalommal, amikor saját identitásunkról van szó?

A miniszterelnök még február végén elmondott beszédében a következők hangzottak el: „az etnikai homogenitást meg kell őrizni. … a túl nagy keveredés bajjal jár. Természetesen mi, magyarok etnikailag heterogének vagyunk abban az értelemben, hogy európai nemzet vagyunk. Ha csak a neveket itt felolvasnánk, lenne itt minden: a bunyeváctól a svábig, de ettől függetlenül ez mégiscsak etnikailag egy bizonyos sávon belül maradó sokszínűség. Tehát egyfajta etnikai homogenitás, egy civilizáción belül vagyunk. Szerintem ennek a megőrzése kulcskérdés.”

A beszéd elhangzása után a nem-kormánypárti véleményformálók természetesen felháborodva kommentálták a szöveget. Pedig jó lenne egy pillanatra megállni és körülnézni, hogy miről is van szó – ez nem kormányról, és nem ellenzékről szól. Abban az értelemben biztosan nem, hogy nem a pillanat uralásáról van szó, hanem súlyos, létezésünk egészét meghatározó kérdésekről. Arról tudniillik, hogy kik vagyunk, milyen életet akarunk élni, és milyen országot szeretnék magunk után hagyni örökül.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Migránsokkal a magas ingatlanárak ellen

Több migráns befogadásáért tüntettek a hétvégén Barcelonában. A 160 ezres menet résztvevői azt követelték a madridi kormánytól, hogy Spanyolország több bevándorlónak biztosítson menekültstátuszt.

A spanyol kormány még 2015-ben tett ígéretet közel 17 ezer migráns befogadására, de eddig mindössze 1100 bevándorlót helyeztek át az országba, elsősorban olasz és görög táborokból.

A menethez csatlakozott Ada Colau, Barcelona polgármesterasszonya is. Colau 2015 júniusában lett a város vezetője, miután pártja, a szélsőbaloldali Podemos támogatását élvező „Barcelona Közösen” szerezte a legtöbb szavazatot a helyhatósági választáson.

(Kép forrása: itt.)

Az a Colau, akit a The Guardian Európa legszélsőségesebb polgármestereként jellemez, két évvel ezelőtt azzal kampányolt, hogy kisöpri a turistákat Barcelonából, mert sokak szerint miattuk szabadultak el az ingatlanárak a városban. Abban ne keressünk logikát, hogy miért jó az, ha a turisták helyét bevándorlók veszik át, bár kétségtelen, hogy a migránsok tömeges megjelenése levinné az ingatlanárakat.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

A nagy migráns mutyi

A szászországi kormányzat 2015-ben több millió eurót fizetett ki a bevándorlás-biznisz szereplőinek táncórákra, zenei fesztiválokra és veteményes kertekre.

(Kép forrása: itt.)

Közérdekű adatigényléssel fordult a szászországi tartományi kormányhoz az Alternatíva Németországnak (AfD) a bevándorlókra fordított állami pénzek kapcsán. A kiadásokat tartalmazó 27 oldalas dokumentumból kiderül, hogy a tavalyi évben Szászország közel 30 millió eurót (közel 9,4 milliárd forintot) fizetett ki különböző migránsokkal foglalkozó civil szervezeteknek és cégeknek.