A foghíjas ülésteremben szemmel láthatóan egyetlen ember tudta, hogy miért van ott és mit akar elérni, őt pedig Orbán Viktornak hívták. Ez furcsa, mert a vitát nem ő kezdeményezte, hanem azok a baloldali és liberális EP-képviselők, akik megpróbálták Magyarországot újból szégyenpadra ültetni. Ehelyett maguk ültek oda.

Az EU ezer sebből vérzik: Nem sikerült igazán túljutni a gazdasági válságon, recseg-ropog a közös valuta, rekord magasságban a working poor és az ifjúsági munkanélküliség. Az EU perifériáján soha ennyien nem gondolkodtak még hazájuk elhagyásán. Most ráadásul rekordszámban érkeznek a gazdasági bevándorlók. A kvótarendszer javaslatával az EU jelképesen kitette a “Megtelt!” táblát.

Olvasom a véleményeket a bevándorlás vitában. Állítólag Európa fekete bárányai vagyunk és idegengyűlölők.

Fontos leszögezni, hogy továbbra sem zárt az Európai Unió és így Magyarország sem a humanitárius katasztrófa elől menekülőkkel szemben, sem azokkal a migránsokkal szemben, akik legálisan munkát szeretnének vállalni a területén.

Magyarországnak sem a politikai menekültek és a gazdasági bevándorlók (például az albán pék, a török gyrosos vagy az erdélyi kőműves) okoznak problémát. A baj a migráció harmadik fajtájával van, a megélhetési bevándorlással. Nem kevesen ülnek úgy hajóra Afrikában, hogy bár helyzetük hazájukban siralmas, valójában nem számítanak politikai menekültnek. Európába érve pedig túlélési stratégiájuk legfontosabb pillére a politikai menekülteknek járó juttatások igénybevétele.

Nem éppen.

Miközben az Európai Parlament arról vitatkozik, hogy megint felütötte-e fejét Magyarországon a diktatúra vagy most kivételesen mégsem, a magyar értelmiség pedig azon rágódik, hogy a bevándorlásról szóló konzultáció kérdései megfelelnek-e az uniós elvárásoknak vagy sem, a kormányzó dán Szociáldemokraták törvényjavaslata értelmében egy Dániába érkező menekültnek heti tíz órát kell dolgoznia a jövőben.