A német elnökség tavaly szeptemberben beterjesztett javaslata három migrációs szinthez igazítja az Európába érkező migránsok szétosztását. Alaphelyzetben önkéntes kvóta alapján a befogadásra hajlandó országok vennék át a frontországoktól a migránsokat. Közepes migrációs nyomás esetén Brüsszel “moderálná” a szétosztást, míg komoly migrációs nyomás esetén életbe lépne egy kötelező szétosztási kvóta. A terv kész, csak az elfogadásához szükséges közhangulatra várnak.

Azt már tudjuk, hogy Merkel egy szelfije, vagy egy “Minden szírt befogatunk!” mondat ugyanúgy elindíthat egy újabb népvándorlást, mint a török, vagy marokkói határőrök azon mondata, miszerint “Nyitva van a határ!”. A Soros-hálózat is ugrásra készen várja, hogy hajói; médiája; “jogvédő” szervezetei; európai parlamenti “megbízható szövetségesei” és más, csatolt részei azt sugallják a jobb életre vágyóknak, hogy “elég bejutni Európába”, és aki bejutott, az már itt is maradhat. Soros György is alig várja, hogy Brüsszel végre lejegyezze az általa sokszor javasolt ezermilliárd eurós “örökjáradék-kötvényt”.

Ne legyenek kétségeink! Berlin és Brüsszel nem adta fel a kötelező betelepítés tervét, ők –minden eddigi tapasztalat és lakossági / szavazói ellenállás dacára – továbbra is így akarják a nyugdíjba vonuló és hiányzó munkaerőt pótolni. Ez csak persze csak papíron működik.

Az újkori népvándorlás 2015-ös tetőzése óta eltelt négy évben a Németországba érkező migránsoknak ugyanis még mindig csak harmada állt munkába. Az alkalmazásban álló migránsok kétharmada ráadásul — nyelvismeret és megfelelő szaktudás híján — atipikus foglalkoztatott, vagyis minimálbérért dolgozik.

Nagy botrány = sok mikroadomány.

Nem túlzás azt állítani, hogy a nagy múltú, komoly diplomáciai hagyományokkal rendelkező állam elnöke – aki mindeddig a kötelező betelepítési kvóta egyik legharcosabb támogatója volt – komplett hülyét csinált magából az elmúlt napokban.

1. A hét elején hat uniós tagállam, köztük Franciaország, önhatalmúlag úgy döntöttek, hogy befogadják a Máltánál veszteglő „civil” hajóra (Lifeline) felvett migránsokat. Úgy tűnik tehát, hogy Franciaország támogatja a „mediterrán taxit”, az afrikai partokról begyűjtött migránsok befogadását. Ha azonban az önkéntes befogadás működik, akkor miért van szükség egyáltalán kötelező kvótára?

Vitathatatlan, hogy jelenleg az EU fennállásának legnagyobb vállságát éljük. Pontosabban inkább válságait, hiszen a probléma éppen abból adódik, hogy az Unió szinte minden területen egyszerre küzd olyan problémákkal, amelyek önmagukban is megingathatnák a közösséget. Néhány példa az említés szintjén: brexit; háború a szomszédban; repedések  szakadékok az eurózónában (Görögország, olasz államadósság, francia gazdaság stagnálása); migrációs válság stb. A sort nyilván lehetne még folytatni, de a lényeg így is egyértelmű: alapvető reformokra lenne szükség. El kellene végre dönteni, hogy milyen irányba induljon el az Unió, mert hogy a mostani keretek fenntarthatatlanok, az biztos. Ilyen döntés azonban nem születhet meg a mindenkori német kancellár nélkül. "Minden németek anyját" jelenleg viszont a kormányalakítás köti le, nincs ideje (és felhatalmazása sem igazán), hogy az EU-val foglalkozzon.