Máthé Áron
Máthé Áron történész

„EUSSR” – Európai Szovjet Unió?

„Ami most Nyugat-Európában történik, meg fogja határozni az események folyását évtizedekre, ha ugyan nem évszázadokra” (Gorbacsov titkos beszéde a Varsói Szerződés képviselőinek a „Közös Európai Ház” projektről, 1988. július 6.)

Nemrég egy volt magyar uniós biztos, Navracsics Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem honlapján összefoglalta, hogy miben különbözik az Európai Unió a Szovjetuniótól. Nos, tény, hogy vannak különbségek, és persze a legfontosabb, hogy nincsenek kivégzések politikai okokból. Igaz, ma bőven elég ellehetetleníteni, marginalizálni a kellemetlenkedőket - minek is végeznék ki? A legfontosabb különbség ezen kívül egyelőre a jólét, és a fogyasztáson alapuló közmegegyezés. Az is a biztos, hogy az Európai Unió egyelőre még nem „állam” – egyszerre több és kevesebb annál. És hogy önkéntes lett volna a belépés? Más választása a magyar politikának nem volt. Ráadásul az akkori – 2004-es – uniós projekt még nem ugyanaz volt, mint a mai. Szó sem volt például „adósságunióról”. Mégis, legalább egy népszavazás volt a tárgyban. Akik ma a polgári-nemzeti kormány felhatalmazását kritizálják azon az alapon, hogy hány választó akaratát képviseli, vajon az uniós népszavazás 38 százaléknyi igenjére mit mondanának?


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A pénzünket akarják, nem demokráciát!

Kibújt a szög a zsákból. Amit eddig mindenki tudott, azt a szocdem német pénzügyminiszter most kimondta: az uniós eladósodás “annyira jó ötlet”, hogy az EU a jövőben is vegyen fel hitelt. Párttársa, Michael Roth külügyi államtitkár rögtön be is támadta Lengyel- és Magyarországot, nehogy azok megakadályozzák a nagy adósságorgiát.

Az Elbától keletre mindig is szkeptikusak voltunk mindenfajta unióval szemben. Azok ugyanis jönnek-mennek, ám a nemzetek maradnak. Most éppen egy Európai Unió tagjai vagyunk, amelynek kaffkai berlini és brüsszeli központja előre akar menekülni és az euró megmentésével akarja Európa nemzetközi gazdasági súlyát növelni.

Hogy miért? A Brexit után és Trump elnök remélhető újraválasztása után Nagy-Britannia valószínűleg csatlakozni fog az USA-Kanada-Mexikó Kereskedelmi Megállapodáshoz, a NAFTA utódjához, amely így vitathatatlanul a három közül legerősebb világgazdasági pólus lesz. Minimum a hollandok és lengyelek élénken figyelik majd, hogy a britek jól döntöttek-e.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Mi ellen tüntet a nyugati középosztály?

Amerikában és Nyugat-Európában is több tízezren tüntetnek. Fehérek, heteroszexuálisak, adófizetők és nagyon mérgesek. Látszólag a járványügyi előírások ellen tüntetnek, valójában csak a régi életüket akarják visszakapni. A globalizáció, euró, keleti EU-bővítés és tömeges migráció előtti kiszámíthatóságot. Egy olyan világot akarnak, amelyet mi, kelet-közép-európaiak most építünk magunknak.

Mint mindenben, a kettős mérce nyugaton a tüntetéseknél is érvényesül. Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. A BLM-tüntetéseknél nem mérik a távolságot, nem kérik számon a maszkviselést. Ott még a fizikai erőszakot is elnézi a mainstream média.

Bezzeg, amikor a társadalom fő teherviselő rétegének számító középosztálybeliek mennek az utcára, már jó előre megkapják, hogy “összeesküvés-elmélet hívők”, “szélsőségesek”, vagy egyszerűen csak “önzők”. A német szocdem párt elnökasszonya egyenesen “covidiótáknak” nevezte azokat, akik múlt héten tízezerszázra tüntettek Berlinben. A verbális erőszak onnan is táplálkozhatott, hogy a hivatalosan 22 000 tüntető létszáma és képe messze felülmúlta az összes addigi és aznapi baloldali és “progresszív” tüntetés létszámát és hírértékét.

Másként gondolkodók.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A hitelezők újra kicseleznék Salvinit

Euró nélkül nincsen EU, és Olaszország nélkül nincsen euró. A római kormány politikája túl fontos ahhoz, hogy az olaszokra hagyják az irány kijelölését, ezért az adósságban úszó ország hitelezői selyemzsinórt küldtek a renitens olasz kormányfőnek. Azt szeretnék, hogy Bella Italia továbbra is az ő fejős tehenük maradjon, és ne szemezzen Kínával és Oroszországgal. Persze csakis az “európai értékek” jegyében.

Most Olaszország az EU leggyengébb láncszeme. Az államadósság idén a GDP 130 százalékáról 150% fölé emelkedik és korona-kötvények nélkül egyre drágábban tudják azt újrafinanszírozni. A fukar északi tagországok csak nem akarják a déliek dolce vitáját adósságát finanszírozni, ráadásul a német szövetségi alkotmánybíróság kimondta, hogy az Európai Központi Bank a német és uniós joggal ellentétes módon finanszírozza az eurózóna országait (bail-out).

Az olaszok franciák, spanyolok nagyon nem akarnak a görögök sorsára jutni, ezért nem adták fel a közös eladósodás gondolatát, amihez Berlinen keresztül vezet(ne) az út. Egy rögös út.

Megtette kötelességét.