Galló Béla
politológus
Szaporodnak a jelek, hogy Kína tevőlegesen is kézbe veszi az ügyeket, már ami az orosz-ukrán háború lehetséges kimenetelét illeti. Fokozódó aktivitását talán a márciusi Putyin és Hszi Csin-ping közötti csúcstalálkozón egyeztették is, talán nem. Valószínűbb, hogy Peking egyedül döntött úgy, hogy megmutatja a világnak: Kína nélkül nincsen reális esélye a rendezésnek. Nem véletlen, hogy éppen a csúcs előtt tették közzé 12 pontos béketervüket.
Az amerikaiak persze már a moszkvai találkozó után néhány nappal arról írtak, hogy Putyin „megalázta” Hszi Csin-pinget, de legalábbis lépre csalta, Kína ezért folyamodhatott további látványos lépésekhez. Erre azonban ne vegyünk mérget, ez inkább csak afféle washingtoni „wishful thinking”. Remélik, jól időzített találgatásokkal, pláne csúsztatásokkal hátha éket lehet verni Peking és Moszkva közé, nem kerül semmibe, a papír, mint tudjuk, sok mindent elbír.
Bidenék emellett még gyorsan egy saját „béketervvel” is előálltak, nehogy lemaradjanak a Kínával folytatott globális békeharc-versenyben. Csakhogy a tervükben foglalt három pont, összesítve nem egyéb, mint egy Putyinnak szegezett ultimátum, ami a kiszámíthatatlan jövő ködébe utalja a fegyvernyugvást. S egyben pedig politikai csendőr pertu is. Az ukránok véreznek az oroszok miatt, de azt az amerikaiak döntik el, mikor és hogyan vethetnek véget a vérontásnak.
Ezt az ukránoknak „kedvezőtlen”, hogy ne mondjuk, véres mókuskereket lassíthatja le pár minapi hír, ami azt valószínűsíti, hogy a kínaiak jól átgondolták saját korábbi tervüket.
