A globalisták egy bevált trükköt vetnek be, amivel már egy XX. századi világháborút a maguk javára tudtak fordítani. Az angolszász vezetők 1941 augusztusi Atlanti Chartában megfogalmazott céljait az 1943 januári Casablancai konferencia öntötte formába. Itt fogalmazták meg a tengelyhatalmakkal szemben a “feltétel nélküli megadás” követelését, valamint azt, hogy előbb Németországot kell legyőzni, és csak utána Japánt. Ez napjainkban azt jelenti, hogy az ukránok Putyinnal nem köthetnek békét és előbb Oroszországot kell legyőzni és csak utána Kínát.

A “feltétel nélküli megadás” (angolul unconditonal surrender) leginkább az amerikai polgárháborúból ismert, az északi Ulysses S. Grant tábornok 1862 februárjában Fort Donelson ostrománál ugyanis ezt követelte a konföderációs védőktől, akik végül megadták magukat. Ez volt az északiak egyik első komolyabb győzelme, ezért is ragadt meg ennek emléke az amerikai hadtörténetben és stratégiai gondolkodásban. Grant tábornokra itt ragadt rá beceneve, ami a U.S. (United States) rövidítés újraértelmezéséből született és az Unconditional Surrender Grant eposzi jelzőhöz vezetett. A tábornokot később az USA 18. elnökének is megválasztottak, emlékét őrzi az ötvendolláros, amelyet portréja díszít.

Ami a II. világháborúban a “feltétel nélküli megadás” volt, az napjainkban a Putyin orosz elnök ellen kiadott nemzetközi elfogatóparancs.  Olyan vádat találtak Putyin elnök ellen, amit nem lehet a globalistákra alkalmazni, ezért nem az ENSZ felhatalmazása nélküli katonai agresszióra esett a választás, amire Jugoszlávia bombázása Koszovó ürügyén (1999), Irak megtámadása (2003), vagy a líbiai légtilalmi zónára való hivatkozással Kadhafi ezredes rendszerének megdöntése (2011) néhány közelmúltbeli példa. Most az ukrán gyermekek szervezett elrablása miatt körözik Putyint, mert ezt a tényállást aligha lehetne a globalista háborúk felelőseire alkalmazni.

Fogást találni a másikon