Nemzeti ünnepeink demonstrációs forgatókönyve negyedszázada egyazon rugóra jár. A történelmet ilyenkor is mindenki a saját napi politikai helyzetének megfelelően értelmezi, a szereplők vitézül szapulják egymást, hiába az elvileg közös ünnep, nincs vicsorgás-szünet.
Mindenki emlékszik a 2006. október 23-i Fidesz-nagygyűlésre: a résztvevők alig egy perccel a megemlékezés végét követően egy tömegoszlató akció közepén találták magukat – kardlap, gumilövedék, könnygázgránát. Az sem ritka, hogy a baloldali pártok szimpatizánsai erőszakosan lépnek fel. Emlékszünk, amikor a Krétakörös Gulyás Mártont érte fizikai atrocitás a DK rendezvényén. De volt már székházfoglalás és székházostrom is. Az erőszak kultúráját a rendszerváltás után Gyurcsány Ferenc élesztette újjá, és azóta, ha nem is virágzik, de újból és újból kidugja fejét a föld alól.
Az érzelmek azonban nem sokat segítenek egy választás eredményeinek, azok jelentőségének megértésében. Van-e egyáltalán jelentősége egy természetszerűen alacsony részvétel keretei között zajló időközi voksolásnak? Vagy éppen ellenkezőleg: mindent eldöntő, sorsfordító helyzetet jelez? Kinek kell tanulnia az eredményekből és mit? Mit jelent mindez 2018 vonatkozásában? Zuhanóban a Fidesz? Feltámadt a baloldal? Vagy éppen ellenkezőleg: az eredmény semmin sem változtat?
Ezekre a kérdésekre csak higgadt elemzői szemszögből érdemes választ adni, ellenkező esetben politikai diskurzusok foglyaként azt látjuk, amit látni akarunk, vagy azt nem vesszük észre, amit nem is akarunk észre venni.
Az LMP frakcióval bent van a magyar törvényhozásban és az EP-ben, a PM egyik társelnöke, Karácsony Gergely a legnépszerűbb baloldali politikus, Zugló polgármestere, továbbá egy EP- és egy hazai parlamenti képviselővel bír a párt. Az LMP a küszöb környékén táncol, PM egyelőre alatta. Mindkét párt üdvözölte a Sziriza győzelmét, Schiffer András már-már akkora kitörő örömmel és balos hangszereléssel fogadta az új baloldal sikerét, mintha nem is pártja lenne a jobb-bal meghaladásának „szóvivője”. Az LMP politikai állapota két éve nem változott, azaz semmiféle együttműködést nem tud elképzelni az ellenzék további pártjaival, így Veszprémben is egy helyben ismert, de teljesen esélytelen jelölttel fut neki. Sem a győzelem, sem a kétharmad megakasztása nem célja.